Miképp álljon a genderhez egy keresztény? Milyen hamis üzenetekkel találkozhatunk a mindennapjainkban és hogyan védekezhetünk ellene? Hogyan álljunk a homoszexualitáshoz és a meleg emberekhez? Többek között ezeket a kérdéseket feszegette Faragó András pestszentlőrinci káplán a Café Franceso kávézóban tartott előadásában.
Napjainkban a gender témája már egyáltalán nem meglepő, hiszen az idő előrehaladtával egyre népszerűbb lett, annak ellenére, hogy számos kérdést vet fel, mind keresztény mind nem keresztény körben egyaránt. Lényeg a lényeg, hogy egyáltalán nem könnyű beszélni róla. Faragó András atya – aki korábban ezt a témát dolgozta fel a szakdolgozatában – szerint a gender értelmezésének nehézségét többek között az érzékenysége, a túlzott átpolitizáltsága, valamint a téma szerteágazó volta jelenti. Megállapítása szerint a világ ma mindenkit abba az irányba terel, hogy mindent megkérdőjelezzen, így azt is, hogy mi az emberiség célja. Ezzel együtt pedig azt is eléri, hogy az egyének a saját létezésüket is megkérdőjelezzék. („Ki vagyok én?”) Az állandó megkérdőjelezés azonban idővel egyfajta talajvesztést eredményez. Ez az a jelenség,
„amely kétségtelenül hozzájárult a család lerombolásához azzal a céllal, hogy ki kell iktatni a férfi és a nő közötti különbségeket, amelyet csupán történelmi, kulturális jelenségnek vagy feltételnek tekintenek.”
András atya éppen ezért Szent II. János Pál pápa szavaival élve ezt az időszakot a „halál kultúrája” kifejezéssel illeti, ugyanis ma olyan élet ellenes magatartásformák (például abortusz, eutanázia, mások kizsákmányolása stb.) nyernek maguknak teret, melyek a keresztény morálba egyáltalán nem férnek bele. Véleménye szerint pont azért is olyan nehéz vitatkoznia egy kereszténynek és egy nem kereszténynek a genderhez hasonló megosztó társadalmi kérdésekben, mert
„aki megtapasztalta már az életében az Istennek a közelségét, az pontosan tudja, hogy ez olyan, amit soha nem fog feladni. És nincs olyan dolog, ami miatt érdemes lenne feladni ezt a hitet.”
Éppen ezért tehát ha elfogadjuk Isten létezését és a Szentírás tanítását, akkor egy teljesen más megközelítésből szemléljük a világot, emiatt pedig sok esetben csak parttalan vitákat tudnánk folytatni azokkal, akik Isten üzenetét még nem fogadták be a szívükbe. Ha tehát a Bibliára támaszkodunk egyértelmű, hogy Isten az embert
„férfinak és nőnek teremtette”. (1Móz 1,27)
Ez a kijelentés viszont sok világi személyben azt az érzést kelti, hogy a kereszténység leértékeli a testet, mivel nem tekinti többnek férfinál vagy nőnél. Holott Szent II. János Pál pápa szavait idézve „pont az egyház az, ami felemeli a szexualitást a funkcionalitásból annak méltó rangjára. Hiszen a test teológiája tulajdonképpen a szex teológiájává is válik, vagy inkább a férfiasság és nőiesség teológiájává.”
András atya az előadásában ehhez kapcsolódóan a XVI. Benedek pápa figyelmeztetését is említette, aki szerint a világban tapasztalható testiség-imádat idővel a test gyűlöletét okozza. Kétségtelen, a világ jelenleg úgy működik, hogy maximálisan kihasználja a testet, majd mikor már nem tud belőle hasznot húzni elveti azt magától. Ebben a közegben pedig, ahol a két nem létjogosultsága már a legelején megkérdőjeleződik, ott már a család szerepe sem lesz egyértelmű. Lényegében tehát egy olyan világot hozott létre magának az emberiség, amelyből az alkotóját teljesen ki akarja zárni, és ehelyett sajátos módon akarja megoldani a szabadságát és minden egyéb kérdést az életében. De tényleg akkor vagyunk szabadok, ha mindent szabad? Ez a kérdés természetesen nem újkeletű, hisz már Szent VI. Pál pápa idején is aktuális volt. András atya előadásában a népek fejlődése kapcsán írt enciklikájára utalva idézte tőle, hogy
„a társadalom alapja a család, melyben különböző nemzedékek élnek együtt és segítik egymást a nagyobb bölcsesség megszerzésében, és abban, hogyan lehet a személyek jogait összehangolni a társadalmi élet egyéb következményeivel.”
Egy másik nagy kérdést vet fel a házasság is. Vannak, akik elítélik a melegek házasságát és vannak, akik nem. Azonban, ha Isten tanítása szerint közelítjük meg a témát, az Ő elgondolása alapján a házasság nem más, mint férfi és nő életre szóló kapcsolata. András atya magyarázata szerint ebben a magatartásformában az Atya teremtő tevékenysége érhető tetten. Lényegében a házaspár ugyanúgy teremt életet a közössége által, mint ahogyan a Szentháromság Istene teremtette meg a világot: közösség által, szeretetben. Egy meleg pár viszont bármennyire is szereti egymást nem tud életet teremteni közösen. Ennek a gondolatmenetnek a gyökere a humanista és felvilágosult gondolkodásban található, pontosabban abban az elgondolásban, ami az egyént és annak korlátok nélküliségét helyezi a középpontba. A sok hasznos találmányt és modernitást elősegítő gondolatot leszámítva ez a filozófia nem tett túl jót az Isten-ember, valamint az ember-ember kapcsolatoknak, így a családnak sem. Ferenc pápa szavait idézve manapság
„azt érzékeltetik velünk, mintha a család pusztán ideológia volna, amelyet valakik valaki mások ellen vonultatnak fel, holott a család az a hely kell, hogy legyen, ahol szeretnek és támogatnak.”
Vagyis a család nem pusztán emberi, hanem isteni közösség is, amit a lehető legtöbb emberrel meg kell ismertetni, még akkor is, ha sokak előtt nem áll túl jó példa a családot illetően. Az, hogy a homoszexualitás veleszületett vagy szerzett állapot, a mai napig parázs viták alapját képezi, egy azonban biztos, egyetlen embert sem lehet megítélni a saját élete, érzései, tettei és döntései miatt. Ellenben álljunk ki magunkért és segítsünk azoknak, akik lelkileg és testileg is bizonytalanságban szenvednek. Hirdessük Isten szeretetét, aki minden férfit és nőt szépnek, szeretetre méltónak és pont jónak tekint ahhoz, hogy ekképp minőségi és boldog életet élhessen.
Teljes előadás:
hirdetés
