Előző cikkem folytatásaként a saját történetemet mesélem el arról, hogyan maradtam le majdnem a nagy Ő-ről, a tökéletesre való várakozás közben.

Előző cikkem folytatásaként a saját történetemet mesélem el arról, hogyan maradtam le majdnem a nagy Ő-ről, a tökéletesre való várakozás közben.

Szűk egy év múlva lesz az esküvőm. Tudják ezt a munkatársaim is, és megdöbbenve hallották, hogy nem élek együtt a menyasszonyommal. De legyünk őszinték, ez nem csak a profán, nem hívő világban kuriózum. Mert mindenkiben felmerül a kérdés – és jogosan, hogy mi van, ha a másikkal nem lehet együtt élni hosszútávon. Persze én nagyon szeretem a menyasszonyomat, szóval bennem ez nem merül fel, inkább az, hogy mi van, ha velem nem lehet együtt élni. Miért nem költözöm össze a menyasszonyommal?

Találtunk egy 1972-es kiadású, jegyeseknek szóló könyvet (dr. Lengyel Antal: Házasság előtt). Az egyik vaskos fejezet híres emberek gondolatait tartalmazza szerelemről, házasságról. Ebből szemezgettünk nektek néhányat. Jó olvasást!

Mennyire jó lenne ha a Mindenható küldene nekünk egy levelet amiben választ ad a kérdéseinkre és eloszlatja a félelmeinket! Ha kinyitjuk felé a szívünket, észrevehetjük azt a rengeteg levelet amelyet százával, ezrével küld nekünk minden percben.

Pontosan emlékszem arra, amikor az étkezőasztalnál lenézően kérdőre vontam a férjem – és én ezt a szívemben teljesen jogosnak véltem-, hogy mikor áll már a sarkára és lesz végre igazi férfi?

Nem a lemondásról szól, és arról, hogy beérjük a kisebbik rosszal, vagy arról, hogy megalkudjunk anélkül hogy jobbra vágynánk. De azt el kell mondanom: a tökéletes férfi nem létezik, úgyhogy ne várj rá tovább!

Kicsit több, mint másfél hónap telt el a nagy napunk óta, és nagyjából 3-4 hete szembesültem azzal, hogy bár végigjártam a jegyes kurzust (pontosabban kurzusokat), rengeteg tanítást és tanúságtételt hallgattam végig a témában, és megannyi tanácsot kértem és kaptam nálam tapasztaltabb pároktól, mégis volt, amire egyszerűen nem készültem fel! Ezeket szeretném veletek megosztani.

„Sok ember a kereszténységnek a házassággal és a szerelemmel kapcsolatos meggyőződését tartja igen nehezen elfogadhatónak. Vannak azonban olyanok is, akik kifejezetten nagyra értékelik ezt a tanítást. Érdekes például, hogy Japánban sok nemkeresztény is jelentkezik a katolikus házasságfejlesztő kurzusokra, és sokan kérik az egyházi esküvőt.
