Mi van, ha nem tudunk együtt élni? - 777blog
Blog

Mi van, ha nem tudunk együtt élni?

Szűk egy év múlva lesz az esküvőm. Tudják ezt a munkatársaim is, és megdöbbenve hallották, hogy nem élek együtt a menyasszonyommal. De legyünk őszinték, ez nem csak a profán, nem hívő világban kuriózum. Mert mindenkiben felmerül a kérdés – és jogosan, hogy mi van, ha a másikkal nem lehet együtt élni hosszútávon. Persze én nagyon szeretem a menyasszonyomat, szóval bennem ez nem merül fel, inkább az, hogy mi van, ha velem nem lehet együtt élni. Miért nem költözöm össze a menyasszonyommal?

1. Azt hiszem, ezt nem lehet igazán kipróbálni. Ha egy lakást veszel, arról sem tudod előre, hogy tényleg szeretni fogsz-e ott élni. Vagy egy cipőről sem tudod, hogy hosszútávon is kényelmes lesz-e. Egy focilabdáról nem tudod, hogy hogy bírja a strapát. Mégis valamiért megveszed, döntesz mellette.  Szerintem nem lehet kipróbálni a házasságot sem.

Egymást igyekszünk megismerni minél jobban, sokat beszélgetni, de azt, hogy milyen lesz majd, amikor fáradtan hazaérkezünk, és nem mondhatjuk azt, hogy ma nincs kedvem találkozni, mert nem vagyok formában, azt nem lehet mondani, hiszen ott van velem.

Miért nem lehet mégis kipróbálni? Mert az ember hihetetlenül profin képes szerepeket játszani. A párja kedvéért képes a szebbik, kedvesebbik, rendezettebb arcát mutatni. Aztán amikor „eladta” magát, – összeházasodik – akkor meg fellélegzik, és elengedi magát, tehát a minőségi változás negatívan sül el.

 

2. Azért sem költözöm össze a menyasszonyommal, mert ezzel is szeretném kifejezni azt, hogy megváltozik az életem, és valami egészen új kezdődik el. Hogy egy életmódváltás is kifejezze, hogy a házasság számomra nem csak egy papír. Egy új kaland, egy új élethelyzet, egy új kapcsolat.

 

3. Azért sem költözöm össze a menyasszonyommal, mert szeretek vele új dolgokat csinálni, új dolgokat megismerni. Nagyon várom, hogy a házasság mellé társuljon a közös otthon létrehozása, a közös szokások kialakítása, a közös étkezések, a közössé váló feladatok elosztása, a közös életvitel kezdete. Alig várom, hogy az esküvő után végre a mi, közös lakásunkba menjünk haza, ezért várakozás van bennem a házasság felé.

 

4. Azért sem költözöm össze a menyasszonyommal, mert nem félek. Sőt, motivált vagyok. Egészen biztos vagyok, hogy egy csomó dolog idegesítő lesz. Elől hagyja-e az előző napi ruhát, este vagy reggel dobja ki a szennyest, hogyan pakol a mosogatógépbe, mennyi idő után mosogat el, milyen rendszeresen mos majd, leviszi-e a szemetet, ha tele van, bekapcsolja-e a tévét, miközben én gépezek, kinyitja-e az ablakot, amikor szerintem csukva kéne lennie? Elviselhető-e, amikor fáradtan jön haza, felülemelkedik-e a saját fáradtságán, ha én (szerintem) még fáradtabban jövök haza? Tőlem kér-e tanácsot vagy a szüleitől? Elfogadja-e a lustaságomat és a kupimat? Egy sor kérdés, amit nem tudok előre, és tök nehézzé teheti az első heteket. De én ezt nagyon várom! Azt, hogy a kapcsolatunk legelejéhez hasonlóan újra egy csomó dolgot ismerjek meg róla. Nagyon várom, hogy a közös életünk kialakításával megküzdjünk.

Bármennyire is rosszul hangzik, arról van szó, hogy meg kell tanulnunk elviselni egymást. De én ezt nagyon várom!

Én nem azt várom a házasságtól, hogy egy tökéletes élethelyzetbe kerüljek, ahol van valaki, aki maximálisan kiszolgálja a kényelmi, érzelmi, fizikai igényeimet. Ha nehéz lesz vele, akkor kihívásként és megoldandó feladatként tekintek majd rá. Nem az együttélést akarom kipróbálni, és nemet mondani a kapcsolatra, ha nem működik, hanem ha nem működik, akkor küzdeni akarok és tanulni. Evidencia, hogy minden értékesebb számunkra, amiért küzdöttünk. Ez persze abból fakad, hogy a házasságra úgy kell tekintenem, hogy én ezt a fantasztikus lényt maximálisan boldoggá akarom tenni, és ebben akarom örömömet lelni, a kényelmem helyett. Izgatott vagyok emiatt.

 

5. Mindaz, amit leírtam, egy fontos dologról szól: Nem az esküvőmet várom (persze azt is), hanem a házasságot. És én a házasságra nem a járás és a jegyesség végeként tekintek, hanem egy új élet kezdeteként. Várom, hogy együtt kezdjünk egy új utat, a küzdelmekkel és az örömökkel együtt. Ezt nem akarom megelőzni azzal, hogy összeköltözünk.

Challenge accepted! Állok elébe!

 

Kép:pexels.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá