Életünk különböző szakaszaiban másként és másként viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, ami Istenkeresésünkben is megmutatkozik. Ahogyan szüleinkről is másképpen vélekedünk gyermek vagy felnőtt korunkban, úgy az Istenképünknek is érnie kell. A hitbéli válság megoldásáról és a lelki fejlődés szakaszairól írt Thomas Reese jezsuita atya.
Itt az esküvőszezon, a nyár, a romantikus egymásra találások fő időszaka. Mindenki szeretne boldogan élni, amíg meg nem… Ez azonban sok munkával jár, kitartásra és szeretetre van hozzá szükség. Ehhez szeretne néhány gondolattal, tanáccsal hozzájárulni a 777 jegyesoktató házaspárja.
Nyaralásunk első napjaiban olvastam egy érdekes könyvet, melyben megfogott egy gondolat. A szerző, Ujházy Kolos a fejlődést nem alakításként, hanem alkalmazkodásként definiálja. Elgondolkodtam.
Ha elmélyedünk a hitünkben, előbb-utóbb kikerülhetetlen, hogy valamilyen szolgálat szándéka meg ne szülessen bennünk. Ilyenkor teljesen természetes emberi reakció, ha Jónáshoz hasonlóan menekülőre fogjuk… A félelmek és a kérdések igazából nagyon is fontosak, hiszen sokkal átgondoltabb döntést tudunk végül hozni. Most megosztunk veletek négy aranyszabályt a keresztény szolgálók kapunyitási pánikjának időszakára.
“A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…” Dr. Pálhegyi Ferenc írásából közlünk részleteket.
Sokszor, sok embertől hallok olyan mondatokat, hogy „a Biblia unalmas” vagy „már úgyis ezerszer hallottam az összes történetet, nem tud nekem semmi újat mondani”, esetleg „az több ezer évvel ezelőtt íródott, rég nem aktuális”. Hidd el nekem, hogy egyik sem igaz. Az elmúlt egy évben (szinte) minden napomból 20-25 percet arra áldoztam, hogy 365 nap alatt elolvassam a teljes Szentírást. Pár napja a végére értem.