Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.

Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Életünk egyik mozgatórugója, hogy megfeleljünk. Ha nem is lehetünk tökéletesek, de értéktelenek se legyünk. Legyünk kellően jó anyák, keresztények, nők, feleségek. De milyen az igazán jó nő?
„Isten nem követel tőlünk semmit: egyszerűen csak minket szeretne” – írta C. S. Lewis keresztény író. Belegondoltál már, hogy Istennek nem kell jól teljesítened ahhoz, hogy szeressen?
Azt mindnyájan tudjuk milyen álmaink párkapcsolata, mi lenne az ideális, sokan mégsem hiszik, hogy azt meg is lehet valósítani. Talán a sok irreális romantikus film az oka, talán korunkra annyira jellemző önbizalomhiány. Minden esetre van egy jó hírem: harmonikus, tartós és boldog párkapcsolat létezik!
Mindannyian találkozunk elvárásokkal: a szüleink, barátaink, tanárok és munkatársak szeretnek elhalmozni bennünket sokszor egymásnak ellent mondó tervekkel az életünkkel kapcsolatban. Ezt tetézi a saját magunkkal szemben támasztott elvárások tömege, ami a divat követésétől, a legjobb osztályzatokon át a legszélesebb kapcsolati tőkéig bármi lehet! Sajnos elvárásnak érezzük, amit mások csinálnak, ahogyan csinálják, amit a tévében, újságban, neten látunk. Emiatt rengeteg energiát fektetünk főleg a külsőnkbe: az evési szokásainkba, az öltözködésünkbe, a sportolásba (ami sokszor már a józan ész határait súrolja), a facebookra töltött fotókról nem is beszélve….
Az elmúlt fél évben sok olyan fiatallal találkoztam, akik elkeseredve mondták, hogy teljesen kiábrándultak a kereszténységből, az egyházból, meg úgy általában a vallásosságból. A leggyakrabban előkerülő ok elég meglepő volt: elegük van a sok értelmetlen kötelességből és elvárásból, amit az (egyházi) iskolában, vagy éppen otthon állítanak velük szemben. Úgy érzik, hogy képmutató emberek várják el tőlük, hogy ők is álszentek legyenek… Mi történik itt?