Ahogy közeledik a nyár, egyre több fiatal pár ébred gyomorgörccsel és igyekszik megjósolni az aktuális hírek alapján, hogy augusztusban, szeptemberben lehet-e majd lagzit tartani. Kétségtelenül mérföldkő ez a nap minden pár számára, amit a lehető legtökéletesebben szeretne mindenki megélni. De kérdem én, tényleg a lagzi miatt házasodunk?
Legyen szó gyerekről, fiatalról, felnőttről vagy idősről, rengeteg olyan helyzet van, amikor nehéz döntések előtt állunk életünk során. Mi segíthet ilyenkor, hogy jó döntést hozzunk? Egyáltalán mindig van jó és rossz döntés?
Régebben féltem a száraz lelki időszakoktól. Bár utólag általában láttam a mélypontok értelmét, de ez a hullámvölgyek közben előre nem vigasztalt. Aztán ahogy egyre több, hosszabb-rövidebb lelki szárazságon voltam túl, rá kellett jönnöm, hogy a lényegen nem változtat, hogy éppen tüzes vagy száraz időszakot élek-e meg. El is mondom, hogy miért gondolom így!
Ismét gyünyörű vers érkezett hozzánk. Nemcsak szép, de mély és elgondolkodtató is, hiszen olyan pillanatokat önt szavakba, melyek többnyire némán, titokban történnek meg.
Jó helyen vagyok? Azt csinálom, amire Isten elhívott? Olyanokkal barátkozom, akik érdemesek erre? Biztosan azoknak a megbecsülésére és elismerésére vágyom, akiknek a szava számít? Hogyan vezessem az életemet hitelesen, Istenben járva? Íme egy rövid ima, amikor minden összezavarodott, összecsaptak a hullámok és csak kérdéseink vannak, de a válaszokat nem találjuk.
Ismert tanmesét osztunk meg veletek, amelynek középpontjában nem is egy idős házaspár, sokkal inkább a döntésük van!
Hozzánk is eljutott egy remekül összeszedett, kiváló gondolatsor, amely tűélesen mutatja be, mit tesz korunk társadalma Istennel, s aztán miként kéri számon Őt. Te kizárod, vagy beengeded az életedbe?
Black Friday, azaz fekete péntek. Kedvezmények, akciók, leárazások, tömeg, szédület. Kicsit többet költ ma a világ… pedig ez is csak egy “sima” péntek.
Kisebb vihart kavart a Hittani Kongregáció napokban kiadott iránymutatása a temetések rendjére vonatkozóan. Ugyan már megszokhattuk, hogy bármit változtatnak “odafönt”, annak viharzás lesz az ereménye “idelent”, ám ezen túllépve most mégis érdemes lenne átgondolni, hogy milyen okai lehetnek ennek a döntésnek.
Az elmúlt napokban futótűzként terjedt a világhálón a „nagy hír”, hogy Belgiumban végrehajtották az első eutanáziát kiskorú gyermeken, a saját kérésére. Az eutanáziát felügyelő szövetségi bizottság elnöke, úgy nyilatkozott, hogy hasonló eset kizárólag reménytelen esetekben jöhet létre. Itt azonban szeretnék megállni. Hová jutott az a társadalom, ahol a szülő elengedi a gyermeke kezét…? Amikor hagyja, hogy a betegségével küzdő gyermek feladja a küzdelmet. A reménytelenség lesz úrrá rajtuk. Ez történik akkor, amikor a hitet kidobjuk az ablakon…