Te elhalasztod az idénre tervezett esküvődet?

Ahogy közeledik a nyár, egyre több fiatal pár ébred gyomorgörccsel és igyekszik megjósolni az aktuális hírek alapján, hogy augusztusban, szeptemberben lehet-e majd lagzit tartani. Kétségtelenül mérföldkő ez a nap minden pár számára, amit a lehető legtökéletesebben szeretne mindenki megélni. De kérdem én, tényleg a lagzi miatt házasodunk?

Egyre fájóbb szívvel nézem a barátaim, rokonaim vívódását, ahogyan igyekeznek eldönteni, mi lenne a jó választás, mikor lenne a legjobb időpont az esküvőre. Egyesek már eleve elhalasztották, néhányan már kétszer is, mások viszont még reménykednek. Gondolataik a lagzi és a templomi tömeg körül keringenek. Vajon addigra eljöhetnek annyian? Vajon addigra lehet nagy lagzikat tartani? Vajon csak szűk körben ünnepelhetünk vagy velünk lehet majd az egész falu? És akkor azt a kérdést még egyiküktől sem hallottam, hogy vajon eljönnek mind, ha már szabad lesz vagy inkább otthon maradnak még biztonságból?

Az embernek nyilván élete egyik legfontosabb napja az esküvő napja. A legtöbb ember szeretné, ha minél többen osztoznának az örömében és minél többen ünnepelnének vele. És ez így van jól. Régen is kivonult az egész falu, ha valaki nősült, férjez ment. De kérdem én tényleg az a legfontosabb, hogy minél többen ott legyenek?

Visszamennék az időben az eljegyzések idejére, amikor még nem volt járvány, nem volt veszélyhelyzet és mindenki akkora lagzit csapott amekkorát akart. Ha akkor megkérdezték volna a pároktól, hogy mi az, ami miatt későbbre tolnák az esküvőjüket, vajon lett volna ilyen indok? Lett volna olyan ok, ami miatt vártak volna egymásra még egy évet vagy akár csak felet?

A legtöbb szerelmes izgatottan várja a nagy napot és már akkor hajlamos elszomorodni, ha egy hónappal később kapnak csak időpontot a templomban. Minden porcikájuk várja, hogy férj és feleség legyenek és elkezdődjön a közös életük. Ha nem lenne ez a nagy vírushelyzet, a legtöbben el sem tudnának képzelni olyan indokot, ami miatt akár csak néhány hónappal megrövidítenék a várva várt házasságot. Keresztény barátaim eddig az oltárról, a sírig tartó hűségről vagy az életre szóló döntés értékéről beszéltek, ha az esküvőjükről kérdeztem őket. Most pedig csak a lagziról, a létszámstopról és az 501. vendégről hallok.

Most akkor miért is házasodik az ember?

Szöget ütött a fejemben ez a jelenség és nagyon erősen elgondolkodtam, hogy vajon tényleg tudják-e a párok, hogy mi is a házasság értéke. Tudják, hogy mi fogja őket majd a későbbiekben egy krízisen átsegíteni? Tudják, hogy a nehéz helyzetben, áldozatok árán meghozott döntéshez tudunk később a legjobban ragaszkodni? És a kényelmes, fényes csillogásban meghozott döntéseket a legkönnyebb felrúgni?

Nem szeretnék pálcát törni senki felett. Sem azok felett, akik halasztanak, sem azok felett, akik szűk körben, még akár a szűk család nélkül is, de megtartják a tervezett időben az esküvőt. Ezért is kértem, hogy névtelen maradhasson az írásom, mert nem lényeges, hogy kik az ismerőseim. Én csak egy dolgot szeretnék:

Tudatosítsa magában minden jegyespár, hogy miért szeretne hozzámenni a szíve választottjához!

Nem baj, ha ezt nagy lagzival szeretné megünnepelni. Nem baj, ha valaki meg szeretné adni ennek a módját. De az igenis fontos, hogy vajon később, egy másik, például házassági krízisben mi lesz a stratégia. Halogatás? A felelősség hárítása a külső körülményekre? Vagy a nehézség felvállalása, megoldása ott és akkor?