Blog, Varga Gergő Zoltán

Hová lett az Isten az adventi vásárokból?

Varga Gergő Zoltán a bécsi adventi vásár tapasztalatait osztja meg Veletek, azaz meg lehet-e találni Istent a forgatagban?

A bécsi adventi vásáron jártunk hétvégén a barátokkal és azt hiszem, igen különleges módon tapasztalhattam meg Isten jelenlététAz órahosszig tartó séták a végtelenszínű és illatos bodegák között olyannyira képesek egy másik világba repíteni, hogy azt gondolnánk, más körülmények között egy ekkora embertömegben, ilyen mínuszokban nem hogy időt nem töltenénk, de a város legtávolabbi pontján próbálnánk meg elkerülni. Mégis, az advent készülődése, és a csizma alakú kis bögrékből mindenféle karácsony ízű, forralt lőréket kortyolgató piros pozsgás, mosolygó emberek olyan hellyé varázsolják a vásárt, amelybe szívesen vetem bele magam.

Mikor a fényektől szikrákat szór a szem és a jó társaságban, totyogva küzd az ember minden centiméter előrehaladásért, úgy hajlamos is vagyok elfelejteni, hogy az egész felfordulás a városban tulajdonképpen az Úr közénk érkezése nélkül nem is jöhetett volna létre, az Ő születésére való várakozásról szól minden.

De akkor hová lett az Isten az adventi vásárokból? Tényleg beszorult a B soron a negyvenhatodik, faragott kegytárgyakat árusító bódéba?

Sétáltunk le s föl Bécsben, igyekeztünk mindent látni, mikor rátaláltunk egy gyönyörű házra, melyen nagy, nyitott folyosón lehetett keresztülhaladni, de belülről üvegkupolákkal fedett árkádos udvara volt, szökőkúttal, hatalmas kő lépcsősorokkal és bajor népviseletben tengő-lengő emberekkel. Ott, az egyik sarokban gubbasztott egy nő, hatalmas kabátban, ujjatlan kesztyűben, mosollyal az arcán és hárfázott. Egy egyszerű utcazenész volt, árulta a lemezeit „Irish” meg „Christmas” feliratokkal. Az emberek mégis akarva-akaratlan megálltak, és felfigyeltek erre az egész forgatagban halványan pislákoló kis dallamfoszlányra. Ahogy ott álltunk és hallgattuk mi is ezt a végtelenül békés és kedves zenét, – amelyre oda kellett figyelni ha hallani akartuk,- amely egyáltalán nem volt tolakodó, mégis a legbensőségesebb élménnyel ajándékozta meg minden perc jelenlétünket, ott döbbentem rá, hogy itt az Isten. Ebben a halk hárfaszóban hív meg engem a vásár közepén egy pillanatnyi megállásra, egy kis békére, hogy feltöltsön, hogy jelezze, Ő is itt van nekem, hogy érezzem, bármikor szeretnék hozzáfordulni, Ő nagyon boldogan lesz jelen.

Rengeteg élmény ért Bécsben. Háztetőkön járhattam, ülhettem elektromos autóban, kóstolhattam igazi Sacher-tortát, de az a nő, ahogy az Istent hozta ő közénk a hárfájával; az a nő beleégett a lelkembe.

Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. /1Kir 19, 11-13/

Varga Gergő Zoltán

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás