Blog, Varga Gergő Zoltán

Vegetarianizmus vs. kereszténység?

Jézus vega volt? Baj-e egyáltalán, ha valaki az? És mit csináljunk, ha valaki akár egyik, akár másik oldalról megintene bennünket? Hogyan állnak a témához a keresztények? Ezt a kérdéskört járjuk most kicsit körbe.

Az első kérdésre a válasz: nem, a legkevésbé sem. Több helyen olvashatjuk a Bibliában, hogy Jézus halat evett, és valószínűleg jóérzésű vegetáriánusként nem is szaporított volna annyi halat, hogy több ezer ember jóllakjon vele. (Bár némely – jellemzően nem keresztény – vallások előszeretettel magyarázzák a halszaporítás dolgát valami algafajtával, mely szerint a görög fordításban lévő hal szó nagyon hasonló néven fut, mint ez az ominózus algafajta, így a latinba annak idején már a hal kerülhetett bele. Szeretném hinni, hogy a sokrétegű értelmezésre és elemzésre alapot adó Szentírásunk azért nem ilyen értelemben véve sokrétegű.)

Előszeretettel állítanak olykor olyasfajta kérdések elé, mint például, ha igazán tisztelem az Isten által teremtett életet és szépséget, hogy vagyok képes húst enni és ezzel támogatni az egész globális állatmészárló gépezetet, hiszen az állat élete is élet, mint az emberé. Nos, ez nem egészen van így; az Isten a legnagyobb szeretettel a saját képmására teremtett minket, és minden mást, ami létezik csakis értünk, nekünk, a mi boldogulásunkra, örömünkre hozott létre.

Bár kétségtelen, annak, hogy valaki vegetáriánusként kezd élni, számos oka lehet a hitbéli meggyőződésen kívül. Vannak, akik környezettudatosabban kívánnak élni, mivel szembejött velük a statisztika, hogy a húsipar ma mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után. Vannak olyanok, akikben a húsfogyasztás olyan erőteljesen összekapcsolódik az állat leölésének és magának a halálnak a gondolatával, hogy képtelenek magukhoz venni bárminemű húsételt. (Tény, hogy világunkban egyelőre nem dívik az állatok kíméletes/fájdalommentes levágásának divatja.) De vannak embertársaink, akik sajnos alul- vagy félreinformáltságból döntenek emellett, mert arra a következtetésre jutottak, ha csupán zöldségeket esznek, szuperegészségesek lesznek. Itt ügyeljünk arra, hogy egy egész széles spektrumú tápanyagforrást zárunk ki az életünkből, aminek egyéb módokon való pótlása teljességgel megoldható, de rettentő nagy odafigyelést és hatványozottan több utánajárást igényel. Aztán vannak, akik csak annyira szeretik és sajnálják az állatokat, hogy nem tudják elengedni a gondolatot, hogy éppen egy valamikor aranyos és szerethető állatnak a maradványait eszik.

Az Úr ebben is, mint minden másban, a szabad akaratunkra bízza a döntést, de bármink is van, bármit is veszünk magunkhoz ne felejtsünk el érte hálát adni!
Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. /1Kor 10,31/

No de mégis, miként ítél a kereszténység a vegetarianizmus kérdésében? Szó mi szó, számos vitám és az azokat követő szerény kutakodásaim következtében arra jutottam, hogy egyházunk a témában teljesen semleges álláspontot képvisel. (Amennyiben nincsen szó az egészségünk fentebb említett veszélyeztetéséről, mert azt kötelességünk őrizni, ahogy embertársainkat is kötelességünk figyelmeztetni, ha hasonló meggondolatlansággal találkozunk.) A Krisztus előtti és utáni időkből is találni az Írásban szép számmal ezt alátámasztandó igehelyeket. (Természetesen most nem a böjti időszakról beszélünk, a teljesség igénye nélkül.)  Isten az özönvíz után ezt mondta Noénak:
Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. /Ter 9,3/
A törvény ugyan a zsidóknak előírta, hogy tartózkodjanak bizonyos ételektől, de teljes hústilalmat nem követelt. Ugyanakkor az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvassuk:
Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni.
Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett.
Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre.
Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.
„Rajta, Péter, öld le és edd meg!” – szólalt meg egy hang.
„Szó se lehet róla, Uram – felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.”

Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.”

Ha Krisztus a házasságtörő asszonyhoz odalépett és nem ítélte el, és egyéb vámosokat, bűnösöket sem, akiknek társaságában sokszor találták, úgy mi hogyan ítélhetnénk az emberek felett csupán azért, mert másként étkeznek?

Végül pedig rá kellett jöjjek ezen témák felett is körözve – immáron sokadjára –, hogy most sem tudnék, ha akarnék se, Pál apostolnál frappánsabb állásfoglalást leírni:

Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti. Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa. /Róm 14,2-4/

 

Varga Gergő Zoltán

Még nem érkezett hozzászólás