A rengeteg animációs és figyelemre kevéssé érdemes film közt akadnak olykor igazi gyöngyszemek a karácsonyi filmfelhozatalban. Elmesélem, számomra miért a Forrest Gump az egyik legszebb történet.
1. Mert láthatom, hogy az Úr gondoskodik
Van egy fiú, aki csökkent értelmi képességei miatt javarészt erősen más szűrőn keresztül látja a világot. Abszolút tiszta lelkiismerettel, de mégis csak sodródik az életben és lesz belőle futballsztár, háborús hős, pingpong bajnok, rákászhajó-kapitány. Számomra fantasztikus, hogy egy mindenki által ennyire szeretett és fogyasztható mozifilm milyen ékesen mutatja be azt, amit Jézus is megfogalmazott:
„Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?”
2. Mert a pénz tényleg nem minden
Elhangzik ez az ominózus mondat a filmben, miután beindul a rákász biznisz: „Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb.”
És én meg mindig nevetek rajta, hiszen egy nagyon aranyos poén, aztán mindig elszomorodom, mert eszembe jut, hogy kultúránkban és egész berendezkedésünkben sokkal központibb helyen ül a pénz – peremre szorítva az Istent –, mint amennyire egészségesen az helyén való volna.
hirdetés3. Mert gyönyörűen megtanít „nem ítélkezni”
Forrest rengeteg hányattatáson esik át élete során, mivel láthatóan „furábban” viselkedik mindenki másnál. A film nem is veszi el tőle/tőlünk a szituációk keltette szomorú érzéseket, viszont sosem kelt a negatív karakterek iránt szándékosan gyűlöletet, mintha a főhős karaktere még ahhoz is buta lenne – legalábbis érzelmileg –, hogy haragos legyen másokkal.
Különösen aktuális ez a napokban, Szent István első vértanú ünnepe környékén, hogy foglalkozzunk a gondolattal, milyen érzés azokért imádkozni, akik vérig sértenek munkahelyen, vagy csak nem törődöm fellöknek a villamoson, és milyen érzés lehetett akkor az ellenségekért imádkozni, mikor eszméletvesztésig minden egyes kő ütése nyomán fájdalmasan zúzódott össze az ember teste.
„Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” /Mt 5, 22/
És különben is, „a mamám mindig azt mondta, hogy mindig az a hülye, aki mondja.”
Én mindig örülök, ha ilyen alkotások látnak napvilágot, hiszen olyan kevés dolgot találni a mainstream médiában, amik ennyire stabilan, ilyen pozitív értékrendet hordoznak és üzennek. Ha még nem láttátok, mindenképp adjatok neki egy esélyt!
Nektek melyik filmmel volt hasonló moziélményetek?
Varga Gergő Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás