Milyen érzés azzal a tudattal élned, hogy meghalt érted valaki?

Milyen érzés azzal a tudattal élned, hogy meghalt érted valaki?
A rengeteg animációs és figyelemre kevéssé érdemes film közt akadnak olykor igazi gyöngyszemek a karácsonyi filmfelhozatalban. Elmesélem, számomra miért a Forrest Gump az egyik legszebb történet.
Az egyik karácsonyi homíliában hallott gondolatfoszlányt osztanám meg veletek, – ugyan csak töredékesen, amennyire képes vagyok felidézni – melyben egy ferences testvér megragadó képekben beszélt a karácsonyfa hordozta szimbolikáról.
Szenvedés számomra hajnalban kelni és biztos nem vagyok ezzel egyedül. Mi veszi rá az embert, hogy egy hónapon át mégis rendszeresen fejelje meg a biológiai óráját?
Varga Gergő Zoltán a bécsi adventi vásár tapasztalatait osztja meg Veletek, azaz meg lehet-e találni Istent a forgatagban?
Épp a napokban történt velem ez az apró esemény, de olyan szemtelenül nyilvánvalóan volt velem az Isten, hogy azóta nem tudok nem mosolyogni, ha eszembe jut.
Jézus vega volt? Baj-e egyáltalán, ha valaki az? És mit csináljunk, ha valaki akár egyik, akár másik oldalról megintene bennünket? Hogyan állnak a témához a keresztények? Ezt a kérdéskört járjuk most kicsit körbe.
A villamoson sok mindent hall az ember. Még akkor is, ha a reggeli kókadozásban csupán csak a „túl sok ember, túlságosan is közel van hozzám” kellemetlen érzése jut el a tudatáig. Viszont többször ütötte már meg a fülem, hogy egyes társaink milyen fesztelenül tudnak beszélgetni például az észak-koreai konfliktus egyik lehetséges forgatókönyvéről. Eszerint nagyon jó lesz majd, és csak akkor oldódik meg a probléma, ha az amerikaiak majd odamennek és jól szétbombáznak mindent.