Ma ünnepli 59. születésnapját a legendás erdélyi ferences pap, Böjte Csaba testvér. A 777 ezzel a cikkel köszönti.
Kategória
Blog
Történt valami. Valami, ami borzalmas. Valami, ami magánügy. Valami, amire nincs magyarázat. Miért ő? Miért az enyém? De a „miért”-ekre sosincs válasz. Mindenki posztol, képeket oszt meg. Híroldalakat, égő gyertyás képeket, puszilgasd meg otthon a gyermeked…
Megrendítő a buszbaleset, mindenki erről beszél, minden médium tudósít róla, folyamatosan frissülnek az információk. A legtöbben gyerekek voltak, fiatalok, előttük az élet, életerős, vicces, sportos emberkék. Én sem vagyok sokkal idősebb… én is szeretek síelni, utazni, világot látni. Az öcsém is gyakran járt iskolai sítáborba…
Akkor ez velem, velünk is megtörténhet? Nem hagy nyugodni a gondolat…
Imádkozzunk, Elnök Úr!
Videósorozatot indít a 777, amelynek KV – tehát kérdések válaszok a neve! Itt igyekszünk felelni azokra a kérdésekre, amelyekkel bennünket megtiszteltek. A kérdésekre Hodász András atya válaszol!
Az angol szleng végtelen találékonysággal ad gúnyneveket arra az egyre gyakoribb jelenségre, amit nálunk „maga módján vallásos”-ként szoktak körülírni.
Hányszor jut eszembe otthoni kis falum vasárnapi miséin ülve, hogy az Egyház mily öreg. És van, hogy feltör belőlem az egészséges rendszerkritika, hogy az egész úgy ahogy van elavult, ma a fiataloknak már több kell! Hogy itt az idő az újításra! Hogy kicsit rázzuk helyére a dolgokat! Hogy kicsit régen volt már az a II. Vatikáni Zsinat… És aztán rögtön el is szontyolodom, mert hiába minden: itt hierarchia van, és az én hangom mit sem ér… Vagy… Hogy is van ez?
Az egyik legszörnyűbb tapasztalat, amit az ember szülőként átélhet, ha elveszett a gyerek. Futkosok a tömegben, kiabálom a nevét, kérdezősködöm. Hiszen az előbb még itt volt, fogta a kezemet! Agyamban a legszörnyűbb képek cikáznak, pusztulás és ezer veszély, amelyek egy gonosz világban leselkednek rá, védtelenre, ha nem vagyok vele… A leírhatatlan szorítás a torokban, a gyomorban: fáj a kétségbeesés, az aggodalom. Aztán az esetek többségében, hála Istennek, jön a megkönnyebbülés. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Megvan, nincs baja! Sír talán, de itt van, csókjainkkal borítjuk, minden rendben van már, együtt vagyunk!