Baráti körben mutatták ismerőseim egy új amerikai sorozat, az Ördögűzők bemutatkozó riportját. Sok feladatomat félretéve átadtam magam az új film csábításának. Az első részt megnéztem.
Kategória
Blog
A beköszöntött új évben megannyi közéleti mozgolódásra és politikai vitára számíthatunk – nem feltétlenül magas színvonalon. A jövő évi országgyűlési választásokat megelőző kampány már idén kezdetét veszi majd. Mindeközben nekünk is megvannak a magunk feladatai.
Van valami, ami megkeseríti a bejglit a szádban, ami már a karácsonyfát is beárnyékolja, amire nem akarsz gondolni, mikor elsején hajnalban álomba szenderülsz. Vizsgaidőszak.
Az Újszövetség első könyvének ez az elejtett mondata évszázadok óta lázban tartja az emberiséget. A betlehemi csillag nem csak a karácsonyi képeslapok és történetek elmaradhatatlan háttere, hanem a csillagászok valóságos Szent Grálja lett: mi lehetett valójában?
Anna legutóbb a híres zarándokhely lelki gazdagságáról írt személyes hangvételű blogot. Ezúttal a portugáliai Fátima magyar vonatkozásairól ír és arról: miként élhető meg katartikusan a nemzettudat háromezer kilométerre szülőföldünktől.
Tavaly többek között az Amerikai Egyesült Államok, idén mások mellett Magyarország választ ilyet, mi az? Az államfő. A két ország politikai berendezkedése között hatalmas különbség van, aminek taglalása nem is ide kívánkozik – mi azt vizsgáljuk meg, milyen szerepe van hazánkban a köztársasági elnöknek, hogyan választják és egyáltalán: kiből lehet itthon elnök? Hány keresztény elnöke volt a harmadik magyar köztársaságnak? Kisokos a választási hajcihő előtt.
Egyszer nagy árvíz volt egy faluban, mindenkinek sikerült elmenekülnie, csak a papnak nem. Felmászott a templomtorony tetejére, és ott így imádkozott:
– Kérlek Istenem, ments meg a vízbe fulladástól!
Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, nem volt hajlandó beszállni.
Annyi szenvedést, gonoszságot, rosszat látunk magunk körül – és meggondolatlanul, akarva-akaratlanul sajnos alkalmanként teszünk mi is -, hogy időnként hajlandók vagyunk legyinteni a világra és arra gondolni, ez bizony ilyen, a jóság már csak zárványokban létezik. A kattintásokért versengő híroldalak, a nézettségi versenyt vívó bulvártelevíziók, az olvasottsági adatokat aggódva szemlélő újságok tulajdonosai elsősorban a megrázó, nagy port kavaró, jól eladható, általában negatív történeteket mutatják be, tovább erősítve a közhiedelmet. Pedig amikor nyitott szemmel járunk a világban, felfedezhetjük, milyen sok jóakaratú ember él közöttünk.