Bese Gergő, Egyéb

Február 11. – A lourdes-i jelenések emléknapja

Az idei esztendőben farsangvasárnapra esik február 11-e, a lourdes-i jelenések emléknapja. 160 évvel ezelőtt, 1858-bana Pireneusok lábánál fekvő település a Találkozás helye lett. A Gave folyó partján található Massabielle barlang ma a csend, a béke, a gyógyulás helye.

Bernadette Soubirous és társai fát gyűjtöttek a folyó partján és Bernadett a Szent Szüzet pillantotta meg. A jelenés asszonya természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejéről dús fátyol hullott alá.

A Szűz imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett ijedtében rózsafüzére után kapott, de félelmében még keresztet sem tudott vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolygott a gyermekre, lassan, méltóságteljesen keresztet vetett, de nem szólt.

A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. A Szent Szűz a harmadik jelenés napján (febr. 18.) szólt először Bernadetthez, amikor is a látnok gyermek arra kérte: írja fel a nevét a magával hozott papirosra. Amit ő mondani akar — válaszolta a Szűzanya –, azt nem szükséges leírnia. Kéri azonban, hogy az elkövetkező két héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte Bernadettnek, boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhaját, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén. Február 25-én (kilencedik jelenés) már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz.

Február 25-én a Szent Szűz felszólítja Bernadettet: „Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek”. A gyermek a jelzett helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni.

Bernadett a negyedik próbálkozásra legyőzte undorát, s ivott a sáros vízből, meg is mosakodott benne, s evett a fűből is. A jelenlévők, akik csak a gyerek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet, sőt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy miért tette, Bernadett ezt válaszolta: a bűnösökért.

Március 2-án a Szent Szűz kérést fogalmazott meg: „Menjen, mondja meg a papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát.” Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Peyramale plébános kész volt mindenre, de bizonyosságot akart. Érdeklődött a jelenés asszonyának neve után, de azt Bernadett bizony nem tudta megmondani. A lelkipásztor ezért jelet kért. Arra biztatta Bernadettet, kérje meg a hölgyet, hogy virágozzék ki a lábait érintő vadrózsabokor, akkor felépül a kápolna. A következő találkozás alkalmával a Szűz csupán mosolygott a kérésen, majd egy újabb titkot adott Bernadettnek személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”

A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, mások azonnal magyarázatot kerestek, voltak, akik értetlenül fogadták. A víz pedig egyre bőségesebben tört elő a mélyből. Néhány nap múlva letisztult, és állandósult a hozama. Mérések szerint a lourdes-i vízforrás a jelenések idején percenként 85, óránként 5100, naponként pedig 122.400 liter vizet adott.

A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt jó 130 év alatt Lourdes-ban 6-7 ezer ember gyógyult meg. Az egyházi vizsgálat szigorúságát jellemzi, hogy a gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak.

Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.

A forrás és az első gyógyulások nem győzik meg az emberek jó részét. A plébánost sem. Egyértelmű jelre vár. Az 1858. március 25-i jelenés alkalmával erre is sor kerül. A szép hölgy a gyermek megismételt kérdésére megmondja végre a nevét:

,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

A hölgy neve mindenkit megdöbbentett. Azt is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplőtelen fogantatás dogmáját.

Az utolsó jelenés a barlang előtt április 7-én történt. Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor.

 

Bese Gergő atya írása

(fotó: thejournal.ie)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás