Békülj ki magaddal! – 777
Blog

Békülj ki magaddal!

Korunkban nagyon sok hangzatos kijelentéssel lehet magunkat felspannolni arra, hogyan változtassunk az életünkön. Ezek közül is talán legnépszerűbb a „Valósítsd meg magadat” kijelentés. Azonban nekünk, keresztényeknek mennyire kell ezt követnünk? Van esetleg alternatíva?

Elsősorban nézzük meg, hogy mit tanít erről nekünk a Szentírás. Ha az önkibontakoztatásról esik szó, akkor az egyik legismertebb példabeszéd jut az eszembe. A talentumokról szóló tanítást nagyon sok összefüggésben fel szokták hozni, többek között az önmegvalósítás vonatkoztatásában. Igen, ez pontosan arról (is) szól, hogy ami tehetséget és egyéb képességet kaptál, azt felelősségteljesen használd ki, és kamatoztasd. Élj a lehetőségeiddel, ismerd meg azt, aki vagy, és hozd ki a legtöbbet. Ilyen téren pozitívan cseng az a felszólítás, hogy „valósítsd meg magad”. Mi lehet mégis ezzel a baj?

Nos, elsősorban az, hogy a világ szerint ebben egyedül vagyunk. Nagyon sok motivációs tréner, akik az önmegvalósításról prédikálnak, éppen azt üzenik, hogy az ember egyes egyedül képes arra, hogy megváltsa, betöltse, megvalósítsa magát. Az egyéni embernek minden hatalma megvan arra, hogy saját problémáit legyőzve váljon az élete urává. Egyedül.

Emlékezzünk csak vissza a talentumos történetre. Azok a szolgák, akik jól bántak a javaikkal, honnan kaparták össze mindazt az alapot, amivel később gazdálkodtak? Sehonnan, azt nem szerezték. Nem valami belső tartalékból rántották elő bűvész módjára, mintha az valami nyúl lenne a kalapban. Ezeket a javakat kapták, és ezt nagyon fontos észrevennünk, mert itt már egy kapcsolatrendszerről van szó. Amiket meg kellett valósítaniuk, azokat kapták egy magasabb rendű úrtól, aki előzetes mérlegelés alapján bízta az adott szolgákra a talentumokat.

Itt kell meglátnunk a párhuzamot a mi életünkben is. Bizony, mindannyian kaptunk valamit az Istentől. Ha mást nem tudunk találni hirtelen, akkor mondhatjuk az életünket, vagy az értelmünket, amivel ezt a kis gondolatmenetet is olvasni tudjuk. Ezek már önmagukban olyan nagyszerű dolgok, amelyeknek arra kell bátorítania bennünket, hogy kezdjünk valamit az életünkkel és az értelmünkkel.

Valósítsuk meg az álmainkat, de egyrészt ismerjük meg, hogy mihez mennyi talentumot kaptunk, másrészt soha ne feledjük el, hogy kitől is kaptuk ezeket.

Ugyanakkor életünk során számtalanszor találkozunk egy nagy akadállyal, ami mindig megálljt parancsol az elképzeléseinknek, ami miatt nem tudunk továbblépni. Ez nem más, mint önmagunk, és a személyiségünkkel járó problémáink. A kicsinyhitűség, a lustaság, vagy olykor az önelégültség, és még sorolhatnám. Sokan ezeket a szőnyeg alá akarják söpörni, mondván, hogy ezek nem is léteznek, csak a pozitív energia, csak az ego, csak ezek, amik előrevisznek. Pedig ezeket a problémák is kaptuk, és ezeket is Istentől. És milyen jó is, hogy megkaptuk. Hiszen az ezekkel való küzdelemben nemesedik a lélek.

Sokszor nincs annál nagyobb győzelem az emberi életben, mint amikor önmagunkat győzzük le. Isten nem akarja elvenni tőlünk ezt a győzelmet, hanem rá akar segíteni, hogy így, küzdve és nemesedve haladjunk országa felé.

Ezért szeretném én a „valósítsd meg magadat” helyére, vagy pontosabban mellé tenni még egy nagyon fontos jelmondatot, melynek végig kell kísérnie földi zarándokutunkat:

Békülj ki önmagaddal!

Kiss Máté

Fotó: Ridikül

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá