Ne csak szavakból álljon a hitünk! – 777
Blog, Vágvölgyi Gergely

Ne csak szavakból álljon a hitünk!

A közelmúltban egy publicista az alábbi mondattal fordult egy keresztény (egyébként lelkész) politikus felé: „ha ateista volnék, komoly érv lennél a világnézetem mellett”. A kemény megfogalmazás kapcsán felmerült bennem a kérdés: mit tehetünk mi, a közélettel foglalkozó keresztények annak érdekében, hogy életünk ne az ateizmus melletti érv legyen?

Előrebocsájtanám, a legnagyobb szenteknek is voltak kritikusaik, sőt, sokszor nekik voltak csak igazán hangos „ellendrukkereik”. Nem fog mindenki jó szavakkal szólni hozzánk, nem tetszhet mindenkinek a tevékenységünk, de nem is ez a cél. Az viszont, hogy közéleti szerepvállalásunk, munkálkodásunk hiteles legyen, egyfajta alapkövetelmény.

Hitelességünket pedig tetteink által fogják megítélni: azt fogják – nagyon helyesen – vizsgálni, hogy összhangban állnak-e mindazzal, amiről beszélünk, illetve azzal, amit vallunk. Így hát a legfontosabb talán az, hogy

ne csak szavakból álljon a hitünk!

Gyakran hallom, a sikeres emberek receptje, hogy minden cselekedetüket aszerint mérlegelik, közelebb viszi-e őket a céljukhoz, vagy sem. Fordítsuk le ezt: minden cselekedetünket aszerint mérlegeljük, mi a keresztény hitnek megfelelő, a keresztény tanítást megjelenítő lehetőség, így hozzunk döntést, így vitatkozzunk, érveljünk, dolgozzunk! Vegyünk és adjunk „emberségből példát”, mert ez lesz társadalomformáló erővé. Ne alkudjunk meg, ne hunyjunk szemet a bűn fölött (előbb saját szemünkben a szálkát!), de legyünk irgalmasok és segítőkészek! Vállaljuk döntéseink következményeit, ne beszéljünk mellé, ne tereljünk, ne falazzunk. Igenünk legyen igen, nemünk pedig nem! De tanuljunk meg árnyaltan gondolkodni, bölcsen mérlegelni, kiérlelt döntéseket hozni! Ne felejtsük el döntéseinket átimádkozni és cselekedeteinkben is hordozni az imádság szellemét!

Hogy ezek olykor igen nehezünkre tudnak esni? Hát persze! De máshogy nincs értelme. És így belegondolva; ez nem csak a közéletben megmerítkező keresztények receptje, hanem „a” keresztény emberé.

Vágvölgyi Gergely

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

6 hozzászólás

  • Reply Benkő Mária 2018. 02. 09. at 06:49

    Köszönöm ezt az írást!
    Benkő Mária

  • Reply Dallos József 2018. 02. 09. at 23:09

    Érdekes írás, lólábbal, régies kifejezéssel: vörös farokkal. Van egy publicista, meg egy politikus – tény semmi. Aztán egy moralizálás, hogy milyennek kellene lenni egy keresztény politikusnak. Nagy a különbség az újságíró és a politikus között: egyik csinálja a másik kíbiceli. Eszembe jut Surján Lászlónak egy cikke a saját lelkiismereti vívódásairól amikor nem “keresztényi” módon szavazott egy abortusz törvény kapcsán.- Szent Lászlónak tulajdonítják a panaszt, hogy bűn nélkül nem tud uralkodni. Nem akartam hozzászólni az előbbi íráshoz így nyilvánosan, de a lóláb nem először lóg ki. András atya sem válaszolt az e-mailemre. Leninnek tulajdonítják a “hasznos idióta” fogalmát. A 777 -nek komoly mentsége, hogy a tévedés már nagyobb emberekkel is megesett: Hock József /1919/, Jozef Tiso, Nagy Töhötöm…

  • Reply Vágvölgyi Gergely 2018. 02. 10. at 13:46

    Kedves József, köszönöm az észrevételeit! Azt hiszem, épp a cikk végén van a megoldás: a cikk nem (csak) arról szól, milyennek kell(ene) lennie egy keresztény politikusnak, hanem arról, milyennek kell lennünk nekünk, keresztényeknek mindannyiunknak.

  • Reply Dallos József 2018. 02. 11. at 11:22

    Kedves Gergely! Tekintettel saját saját gyarlóságomra (is) a “megoldás”: gyónás, amit inkább ajándéknak neveznék.- Őszinte kérdésem a következő. Miért keltenek bizalmatlanságot egy olyan politikai rendszerrel szemben amelyik jól-rosszul együttműködik, de semmiképp nem ellenséges az egyházainkkal? Mindezt kampányidőszakban. Amennyiben tudomásuk van egy jobb politikai alakulatról, akkor is nem bírálatot, hanem a jobb alakulat erényeit kellene bemutatni. Építeni nehéz, rombolni könnyű.
    Reménykedő tisztelettel, de szeretettel:DJ

  • Reply Vágvölgyi Gergely 2018. 02. 12. at 14:18

    Kedves József, az írás nem politikai alakulattal szemben, vagy a mellett foglalt állást, aktualitásból kiindulva, de attól elszakadva fogalmazott meg általános érvényű gondolatokat. Egyébként meggyőződésem, hogy a keresztény értelmiség felelőssége és hivatása, hogy akkor se dugja homokba a fejét, ha a keresztény egyházakhoz közelebb álló vezetése van az országnak, a morális felelősségre, akár a hibákra, ugyanúgy fel kell hívni a figyelmet és hiteles keresztény alternatívát kell javasolni. Ezt tette egy konkrét ügyben Veres András püspök is augusztus 20-án. A 777 pedig nem kampányidőszakokban gondolkodik, már csak azért sem, mert egyáltalán nem foglalkozik pártpolitikával. (Zárójeles megjegyzés, de fontosnak tartom: nem attól lesz egy ember – akár egy politikus – keresztény, mert annak mondja magát, hanem “gyümölcseikről ismeritek fel őket”. Épp erről szól ez az írás.)
    Tisztelettel; Gergely.

  • Reply Dallos József 2018. 02. 12. at 20:46

    Kedves Gergely! Veres püspök úr példáját éppen én írtam meg Hodász atyának írt emailemben, mint ellenpéldát a Martí- és Hodász-blogra amit a 777 -en olvastam. Ha az Ön blogjában keresztény lelkész helyett keresztény pék szerepelne semmit nem változtatna az írás értelmén, csak nem lenne olyan “ütős”. A Lukács Katalin show után nehéz hitelesen állítani, hogy a 777 nem foglalkozik pártpolitikával. Kommunikációval foglalkozó embereknek én nem akarok kommunikációs evidenciákról “szólj hozzázni”. Segíteni szerettem volna, ill. szeretnék; e-mail címemen rendelkezésre állok öt nap múlva (mert elutazom).
    Tisztelettel és szeretettel: Dallos József

  • Szólj hozzá