John Steinbeck Édentől keletre című regényében olvashatjuk egy hívő, dolgos farmerfeleség gondolatait a mennyországról.
Kategória
Kunszabó Anna
Hogy kapcsolódik a hithez az őszi kollekciók berobbanása? A válasz egyszerű. Keresztény nőként fontosnak tartom az igényes megjelenést, identitásom része, hogy igyekszem igényesen öltözni, ez egy hívő nő önképéhez tartozik, Isten gyermekei ne legyenek elanyátlanodva! (Persze egészséges mértékű figyelmet érdemel csak a téma.)
Gondoskodom, tehát vagyok.
Ez nagymamám mottója – Descartes után szabadon, félig viccesen – , egy nőé, aki mindent megtett két gyermekéért, ma pedig nyolc unokáját támogatja a szárnybontogatásban. Kiskorom óta látom, hogy neki valamiért rengeteget jelent a finom étel, az illatos, vasalt ruha. Egy év házasság kellett hozzá, hogy igazán megértsem őt.
Mikor a férjemmel lassan hat éve randizni kezdtünk, hamar feltűnt valami. Egy részlet, ami rengeteget elárult nekem arról, milyen ember ő.
A zene különleges módja az imának, az Isten felé fordulásnak, a liturgiában betöltött szerepe szintén nagyon fontos. E dallamok, hozzájuk tartozó szövegek milyenségéről minden gyakorló hívőnek – általában saját közegének megfelelően – meg van a véleménye.
Keresztényként mindig felkapom a fejem, ha hallom ezt a kifejezést: ez meg az “A BIBLIÁM”… Használják e profanizált formát szinte mindenre a különböző témájú könyveken keresztül a netes forrásokig, de mit is jelent igazából?
Mikor tíz napra, három különböző programra elutaztunk, úgy éreztem költözünk. Meglepően sok tárgy került elő, olyan fiókokban kutakodtam, amiket hónapok óta ki sem nyitottam. Végiggondoltam, mire lesz szükségünk.
Amint arról már beszámoltunk nektek, ma kezdődött Vajtán a Katolikus Karizmatikus Megújulás ifjúsági tábora. Nyolcadik alkalommal veszek részt a Lelkes Napokon, végignéztem, hogyan nőtt egy harminc fős dinamikus nyári program egy több száz fiatalt megszólító országos szolgálattá. Ez a tábor egy csoda. Rengetegen tapasztalhatták itt meg Istent, kerülhettek közelebb Hozzá.
A napsütés és programhegyek közepette érdemes egy pillanatra megállni, hogy végiggondoljuk, lelkiekben milyen nyarunk is van/lesz/ volt eddig. Mivel sok kereszténytől hallom, a hétköznapi ritmushoz igazított lelki élet a legmelegebb évszakban egyensúlyát veszti, összeszedtem pár tippet.
Mikor a saját tervünk megbukott, jöhet a tartalékterv, ha az sem működik, nincs mit tenni, előhúzzuk az optimista keresztény esti mese szintjére lerángatott Gondviselés gondolatát. Sokszor üres fordulatként találkozhatunk vele. Tényleg ennyi lenne? Egy megnyugtató mese? Isten Gondviselése jobb esetben is a C-terv?