A kiságyat és a rugdalózót örökölheti az új jövevény, ám a várandósság időszaka minden alkalommal mást tartogat. Sorozatomban anyaságom új szakaszának lelki útjáról számolok be.
Ahogy a pocaklakó növekszik és a fészekrakó ösztön eluralkodik rajtam, összeírtam, miket szeretnék elintézni a pici érkezése előtt. A listát elnézve figyelni kezdtem a napi döntéseimet. Rájöttem, hogy már most két gyermekes anyaként szemlélem a dolgokat. Ennek mentén alakultak át a prioritásaim, ennek fényében fejlődik az identitásom.
Előző várandósságom idején is írtam listát – az is egy teljes A4-es oldalt elfoglalt. 🙂 Megőriztem emlékbe. Jó érzés visszaolvasni, hogyan készültem kisfiunk születésére. Miket szereztem be? Mit pakoltam, szelektáltam, mostam, vasaltam, takarítottam, intéztem, fagyasztottam stb. Jó érzés visszagondolni, hogyan telt a várakozás időszaka annak jegyében, hogy hamarosan megérkezik a gyermekünk.
Ebben az élethelyzetben egyszerre át tudom érezni a beteljesült és a jövőre vonatkozó ígéretet is. Fantasztikus tapasztalat!
Kismamaként egyre kézzel foghatóbb valóság az, ami keresztényként is létformánkhoz tartozik, hogy ígéretben élünk.
A második listám persze átgondoltabb. A korábbi tapasztalatokkal gazdagodva kicsit más hangsúlyok alapján állítottam össze. Visszanézve a korábbi életszakaszokra, még megtehetjük, hogy tudatosan változtatunk, azt gondolom, érdemes is időt szánni ennek átgondolására, hiszen eljön a pillanat, mikor földi utunk végéhez érve már nem lesz lehetőségünk irányt váltani. Akár írunk listát, akár nem, döntéseinkkel elkötelezzük magunkat. Ahogy haladunk, meghatározzuk, mi fontos számunkra, mibe érdemes akár időt, energiát, pénzt fektetni. Annak tudatában kell meghoznunk döntéseinket a legkisebbektől a sorsfordítókig, hogy örök életre vagyunk meghívva. A várakozás ideje rövid. Csalóka, hiszen néha végtelenek tűnhet. De mi ez az örökkévalósághoz képest?
Mire érdemes berendezkednünk? Egy átmeneti időszak tűnő szempontjai és kényelme határoz meg minket? Sokan úgy éljük az életünket, mint egy olyan kismama, aki pocakos korszakának kényelmére beszerez minden elképzelhetőt, krémeket, párnákat, kismamaruhákat, ám nem készül fel kisággyal, pelussal, ruhácskákkal gyermeke érkezésére. Keresztényként nagyobb távlatokra vagyunk meghívva, mint azt a mindennapok nehézségei közepette gondolnánk. Persze ezeket is orvosolni kell, ahogy a kismama is figyeljen kellőképp magára. A kérdés itt az, mi a legfontosabb?
Ahol a kincsetek, ott a szívetek!
Mt 6,21