Mindig éltek olyan emberek köztünk, akik gyönyörűen meg tudták fogalmazni, mennyire fáj, mennyire arcon csapta őket az élet. Egy igaz vers az emberi okoskodás és az isteni természet viszonyáról.
Olyan jó érzés a mai világban valakitől levelet kapni, amit valaki kézzel megírt, megcímzett a nevedre, aztán a postás valamelyik hajnalon kihozza. Szerintem az Atya legszívesebben minden reggel bedobná a postaládánkba ezt a levelet. Egy ima, melynek minden sora a Bibliából származik.
Épp a napokban történt velem ez az apró esemény, de olyan szemtelenül nyilvánvalóan volt velem az Isten, hogy azóta nem tudok nem mosolyogni, ha eszembe jut.
Jézus vega volt? Baj-e egyáltalán, ha valaki az? És mit csináljunk, ha valaki akár egyik, akár másik oldalról megintene bennünket? Hogyan állnak a témához a keresztények? Ezt a kérdéskört járjuk most kicsit körbe.
A hétfő reggel, mint fogalom, kevesünkben ébreszt szép gondolatokat. Itt egy ima, amivel megadhatjuk lelkünknek a kellő lendületet a hétkezdéshez. Kávé mellé ideális; az ima, a lélek koffeinje.
A villamoson sok mindent hall az ember. Még akkor is, ha a reggeli kókadozásban csupán csak a „túl sok ember, túlságosan is közel van hozzám” kellemetlen érzése jut el a tudatáig. Viszont többször ütötte már meg a fülem, hogy egyes társaink milyen fesztelenül tudnak beszélgetni például az észak-koreai konfliktus egyik lehetséges forgatókönyvéről. Eszerint nagyon jó lesz majd, és csak akkor oldódik meg a probléma, ha az amerikaiak majd odamennek és jól szétbombáznak mindent.
Ferences templomunkban egyszer vendégmisézett egy jezsuita pap. Az ő gondolatai nyomán hónapokkal később végre megérett bennem, hogy tényleg miért a hitetlen Tamás az egyik legzseniálisabb szentünk.
Különleges levélváltás fültanúi lehettünk hétfő este a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Luther Márton Ferenc pápával diskurált Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének bemutatóján, melynek témáit Beer Miklós váci megyéspüspök Fabiny Tamás evangélikus püspökkel karöltve görgették tovább.
Többször szegezték már nekem a kérdést, mintsem meg tudnám számolni, hogy honnan tudom, amit írok az helyes, igaz, rendben van? Hát nem tudom. Sőt. Viszont elmondhatom, hogy látom én a dolgot.
„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek”