Életvédelem? Mi is az, és minek? Kinek az élete? Én testem, én döntésem? Vagy van ebben a kérdésben valaki más is, akiről beszélnünk kell? Szerintem van…
Makkai László görögkatolikus pap, egyetemi lelkész, a miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium igazgatója, diákotthon vezető. 2004-től pasztorálpszichológiát tanult a Debreceni Református Egyetemen, majd Kolozsváron végezte a doktori iskolát, ahol egyre inkább érlelődött benne, hogy papként az élet számos területén végez szolgálatot, mint az idősek, betegek, börtön látogatása, jegyesoktatás, hitoktatás gyereknek és felnőtteknek… Tanulmányai során egyre inkább megfigyelte, hogy a kiégés veszélye a papokat különösen fenyegeti, ezért erre a területre kezdett el komolyabb szinten specializálódni.
Életbe lépett kedden az a törvényjavaslat, ami szerint New York államban egészen a születés pillanatáig lehet abortuszt végezni. A Reproduktív Egészségügyi Törvény (Reproductive Health Act) kimondja, hogy “minden állapotos egyénnek alapvető joga van ahhoz, hogy vagy a terhességet válassza, hogy életet adjon egy gyermeknek, vagy az abortuszt”.
A legtöbb ember ragaszkodik valamihez… egy tárgyhoz, egy szokáshoz, valamilyen napi rutinhoz, színhez, ételhez vagy egy másik emberhez. Sokszor ezzel a ragaszkodással nincs semmi gond, és jó irányba tereli az életünket, viszont az is előfordul, hogy bizony inkább a kárunkra van…
A napokban több olyan dolog is történt a közéletben, ami enyhén szólva megfeküdte a gyomrom, és néhol akár ki is posztoltam, vagy több ember előtt elmondtam a véleményem. De most nem erről szeretnék írni, hanem sokkal inkább az ezekre adott reakciókról.
vagyis… tökéletesen tökéletlen ember akinek szüksége van Krisztus megváltására.
Folytatom előző, Amit a protestánsoktól tanultam… című írásomat. Teológiai kérdésekbe most sem megyek bele, a cél csupán a közeledés, és egymás jobb megismerése.
Sok minden szétválaszt, de még több ami összeköt. Egymástól tanulni mindig ér, és én sokat tanultam protestáns barátaimtól.
Ki ne ismerné Martin Luther King világhírű beszédét, mely úgy kezdődött, hogy “Van egy álmom…”. A 777 szerkesztőjének, Bartos Lídia Lellének is van egy szívből jövő álma!
Minden embernek vannak gondolatai. Vannak akik kimondják őket, vannak akik kevésbé. Mindenkinek van egy olyan ismerőse, aki azt hangoztatja, hogy “ami a szívén az a száján”. A mondatot követően vajon mért mindig valami negatív megjegyzés következik? Mi van a szívén, ha ez jön ki a száján?