2018. 11. 10.

Keresztény vagyok, nem hülye

A napokban több olyan dolog is történt a közéletben, ami enyhén szólva megfeküdte a gyomrom, és néhol akár ki is posztoltam, vagy több ember előtt elmondtam a véleményem. De most nem erről szeretnék írni, hanem sokkal inkább az ezekre adott reakciókról.

Mert megdöbbentett: ugyanis megkaptam, hogy a hozzáállásom ítélkező, vádló, és nem elfogadó. Mondanom sem kell, azt hittem, hogy leesek a székemről. Ugyanis az, hogy valamivel nyíltan nem értek egyet, és ezt ki is fejezem, ez nem arról árulkodik, hogy rosszindulatúan szembe megyek valamivel, hanem sokkal inkább arról, hogy van saját véleményem, és igazságérzetem, ami mellett nem félek kiállni.

Szerintem valahol ez minden kereszténynek a dolga.

Nem az tesz engem alázatossá, hogy szó nélkül szemet hunyok az engem körülvevő dolgok felett. Igenis lehet egy keresztény értelmes, józan, és kötelessége kimondani az igazságot. Akkor is ha kényelmes, és akkor is ha nem.

Nem azzal szeretünk, ha elfogadjuk, hogy a másik mellettünk a pokol felé menetel, hanem ha megmondod neki, hogy testvérem, rossz az irány. Persze szeretettel. Meg ha úgy van, humorral.

Ugyanígy nem azzal szeretünk, ha csendben háborgunk, vagy tudatlanul egyetértünk, vagy esetleg legyintünk egy-két dolog felett, hogy ez még belefér. Nem, nekünk az igazság, és igazságosság oldalán kell állnunk. 

Kompromisszumok nélkül, de nem elvakultan.

Legyünk bátrak kiállni a Jézus szíve szerinti igazság mellett!

Bartos Lídia Lelle Blog
hirdetés

8 hozzászólás

  • Válasz Benkő Mária 2018. 11. 11. 07:36

    Köszönöm szépen ezt az írást!

  • Válasz Michaelis 2018. 11. 11. 11:02

    A keresztényeknél sajnos nagyon gyakran látom az ehhez hasonló elfogultságot önmagukkal szemben és ennélfogva az objektív mérlegelés hiányát.

    Nem azzal van a probléma, ha egy keresztény a saját vallási meggyőződését pozitívan kommunikálja akár nyilvánosan, a szekularizált világ keretei között is. Például húsvéti körmenet, vagy nyilvános fórumokon való felszólalás, keresztény rendezvények, Csillagpont, keresztény bulik, ez mind teljesen rendben van, hozzátartozik a vallásszabadsághoz és a társadalomhoz adott pozitív értéknek, sőt más vallásokkal, szubkultúrákkal való párbeszéd-kompetenciának könyvelhető el és ezáltal tulajdonképpen még pozitív értelemben vett evangelizáció is megvalósulhat indirekt módon.

    A problémát abban látom amikor a saját hit megélésének egyik fontos tényezőjévé válik a máshogyan gondolkodókkal szembeni reakciós, támadó álláspont.
    Amikor egy keresztény már nem csak azt kommunikálj a világgal, hogy ő adott dologban hisz, és ez ezért és ezért milyen jó, (mert eddig rendben is van), hanem… és itt jön a probléma, azt is hozzáteszi, hogy a másik pedig azért rossz, bűnös mert….
    Amikor már nem csak azt mondja el, hogy ő milyen jól csinálja, hanem azt is hozzáteszi, hogy a másik milyen rosszul.

    Példának okáért a sokat cikkezett ex-homoszexuális fiatalemberrel nem az volt a probléma, hogy azt mondta, hogy ő kereszténnyé vált és többé nem homoszexuálisként él, hiszen az, hogy úgy érzi, hogy valamilyen módon megtalálta önmagát és ettől boldog ez egy jó és szép dolog.
    A probléma ott kezdődött, hogy nem csak azt mondta el, hogy ő milyen jó keresztény, hanem azt is hozzátette, hogy a többi homoszexuális mennyire bűnös ember. Ez pedig már támadó álláspont, negatív kampány, gyűlöletkeltés. Negatív kampány, amikor azzal támogatjuk a saját igazunkat, hogy másokat becsmérlünk.
    (Hogy igazságos és objektív legyek, hozzáteszem, hogy például én például homoszexuálisként a Pride-dal én egyetértek, támogatom, DE! annak vallásgyalázó elemeivel már nem értek egyet, mert az mások vallásszabadságát sérti és funkciójában sincs sok köze a homoszexuálisok egyenjogúságért vívott törekvéseihez, sőt, inkább árt neki.)

    Persze akkor felmerül a kérdés, hogy szólásszabadságról, véleményszabadságról beszélhetünk-e?
    Itt két területet kell szerintem megkülönböztetni:

    1.) kisebb kör: a vallási közösség, például a templom, vagy Bibliaórák, keresztény ifik, rendezvények, minden olyan kör, csoportosulás, amit vállaltan azonos, vagy hasonló nézetű emberek számára hirdetnek.

    2.) a világi társadalom, amit világi emberek alkotnak, ahol elsősorban a polgárjog, nem pedig bármilyen vallási szemlélet érvényesül.

    1.) A kisebb kör belső, vallási közösség, csoport keretein belül a reakciós, támadó álláspont is megengedett.
    Sőt, liberálisként én lennék az első, aki harcolna azért, hogy a keresztények saját meggyőződésük alapján a köreikben kinyilváníthassák akár más szubkultúrákkal szembeni ellenséges érzelmeiket, vagy legalábbis nemtetszésüket is. Nyilván ünnepelni nem ünnepelném, de józan önmérséklettel venném tudomásul, hogy a liberális értékrendem megköveteli tőlem ezt a kiállást is.
    Ahogyan állítólag egy Voltaire idézet is mondja: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”

    2: Viszont a második, a világi társadalom körében, ami már cseppet sem homogén, hanem nagyon is sokszínű, sok vallás, szubkultúra, megannyi különböző ember alkotja, az ilyenfajta szólásszabadság joga fenntarthatatlan.
    Ami az 1.) kisebb, homogén közösségben ellenséges, vagy finomabban megfogalmazva nehezményező, bíráló jellege ellenére is az identitás jogos kifejezése,
    az a 2.) világi társadalomban már ellenséges jellege folytán, a nem homogén, hanem sokszínű társadalommal szembeni támadó fellépésnek, gyűlöletkeltésnek számít és nem tolerálható, mivel onnantól ez a keresztény álláspont már nem csak az önkifejezés jogával él, hanem mások lelkiismereti szabadsághoz való jogát is sérti pl. bűnnek, devianciának nevezve mások életmódját, meggyőződését.

    Sajnos/ nem sajnos nem minden ember keresztény és annak ellenére, hogy a szerző nagyon kedvesen fogalmazta meg cikkében a problémáját, idézem:

    „Nem azzal szeretünk, ha elfogadjuk, hogy a másik mellettünk a pokol felé menetel, hanem ha megmondod neki, hogy testvérem, rossz az irány. Persze szeretettel. Meg ha úgy van, humorral.”

    itt akkor is egy, a hatalmi pozíció érvényesítésére való törekvésről van szó, nevezetesen, hogy jogom lenne másnak megmondani, hogy élje helyesen az életét, mi helyes és mi nem.
    A szerzőnek ezt a vélekedését azonban szerencsére a polgári törvénykezés még nem támasztja alá. A jelenlegi álláspont szerint akkor van jogom (közvetve, a hatóság segítségét kérve, annak közbenjárásával) egy másik embert megakadályozni tette gyakorlásában, elkövetésében, ha az a BTK-ba ütközik, de ameddig büntető törvénykönyv szerinti bűntett nem valósul meg, ilyen szándék nem áll fenn, mindenki azt tesz amit akar.

    Emellett is meg kell állapítani, hogy kétségtelen a keresztények azon törekvése, hogy vallási előírásokat átültessenek a világi joggyakorlatba is, (pl. nem abortatív fogamzásgátlás megnehezítése) ezzel ismételten veszélyeztetve a sokszínű társadalom lelkiismereti szabadsághoz való jogát.
    Történetesen a nem abortatív fogamzásgátlás a keresztény etikán kívül semmit nem sért, semmilyen „magzatgyilkosság” kérdése nem áll fenn, mert nem fogan meg semmi.

    Ennek megfelelően, a keresztény szemléletű ember sérelmezheti az alkalmazását valóban, és pont ezért, mivel keresztény etikába ütköző, senki, soha nem is kényszerítené, hogy alkalmazza, (ismét helyénvaló a Voltaire idézet).

    Viszont nem minden ember keresztény, így ha más alkalmazni szeretné, senkinek semmilyen joga nincs, hogy ezt számára megnehezítse, vagy gátolja, mert azzal a másik, nem szilárdan keresztény elveket valló ember lelkiismereti szabadságát sérti.

    Végső konklúzióm tehát, hogy a keresztények sajnos gyakran elfelejtik, hogy nem mindenki keresztény, elfelejtik, hogy nem csak vallásszabadsághoz, hanem lelkiismereti szabadsághoz való jog is létezik és nem néznek szembe azzal, (vagy félnek szembenézni vele lsd. általános csoportdinamikai, öndefiniáló mechanizmusok?) hogy az előbbivel, a vallásszabadsággal az emberek nagy százalékának nem lenne problémája, ha az utóbbit, a társadalom lelkiismereti szabadsághoz való jogát nem próbálnák meg folytonosan korlátozni.

    • Válasz Simon Aranka 2018. 11. 11. 15:58

      Több ponton is sántít az érvelés, de csak röviden szeretnék reagálni. Amikor azt mondom valakinek, hogy „rossz az, amit tesz”, akkor nem azt mondom, hogy ő maga rossz. Mindannyian teszünk rossz és jó dolgokat, de ettől még nem vagyunk sem rosszak, sem jók („Miért mondasz engem jónak? … Senki sem jó, csak egy, az Isten.” – Mk 10,17-18). Viszont azt megmondani, hogy „barátom, rosszat cselekedtél”, nem ítélkezés, nem keresztényi gőg, épp ellenkezőleg, kötelesség, hiszen egymásért felelősek vagyunk Isten előtt. Amikor figyelmeztetek valakit, hogy a pokol felé menetel, semmiféle hatalmi törekvésről szó nincs, hisz nem saját véleményünket, nézeteinket közöljük a másik emberrel, hanem Isten törvényét, ami attól függetlenül érvényes, hogy valaki hiszi vagy nem. Nyilván mindenkinek szabadságában áll elutasítani vagy elfogadni Istent, az Ő akaratát, hiszen a saját sorsáért elsősorban mindenki maga felel. Ajánlom elolvasni a témában: Ez 3,16-21

    • Válasz Ezergabor 2018. 11. 11. 16:25

      Szerintem a gondolatmenetedben ott van a csúsztatás, hogy azzal, hogy a keresztény a hitének megfelelően kinyilvánítja/hirdeti a nagyobb közösség felé azt, hogy szerinte mi bűn és mi nem, semmiféle lelkiismereti szabadságot nem sért és meg sem akadályozza a másikat abban, hogy megtegye azt, amit ő a keresztény hite szerint helytelennek gondol. Ha annak a másik embernek ez a “lelkiismereti szabadságát” piszkálja, az pont azt mutatja, hogy ez a (bibliai) törvény be van kódolva az ő, és minden ember lelkiismeretébe. Ezért fáj ezt hallania. És tényleg a lelkiismeretet ébresztgeti. A keresztények ezért is mondják…
      A társadalom pont attól színes, hogy mindenki a tágabb közösség előtt is elmondhatja, hogy szerinte mi helyes. Az nem szabadság, hogy a Prideon lehet büszkélkedni, de a keresztények csak egymás között mondhatják el, hogy mi bűn és mi nem, nehogy másokat sértsenek. Erre én azt mondom, hogy rendben van mindenkinek úgy élni szexuális életet, ahogy akar, a saját klubjaiban bárhogy öltözködni, táncolni stb, de ne felejtsék el a nem heterók, hogy a többség heteró, sérti a lelkiismeretét a nem-heterok tevékenysége, ezért a nagyobb társadalmi színtérre, a sokszínű közösségben ne tolják az orrom elé, hogy ez milyen jó. Ld Pride. Hogy nyilvánvaló legyen, mit akarok mondani: a “liberális” elvekre hivatkozva ugyanúgy el akarjátok hallgattatni, ketrecbe, kis közösségbe, befolyás nélküli helyzetbe stb akarjátok kényszeríteni a keresztényeket, mint ahogy a keresztények minél kevesebb befolyást látnának szívesen a másik oldalon (azért, hogy ne kapjon reklámot a bűn). Szóval mindenki hallgasson a saját legmélyebb lelkiismeretére és legyen önazonos – meg türelmes a másikkal. 🙂

    • Válasz Domonkos 2018. 11. 12. 11:10

      @Michaelis
      Egy dologgal szeretnék vitatkozni, idézek:

      ” A problémát abban látom amikor a saját hit megélésének egyik fontos tényezőjévé válik a máshogyan gondolkodókkal szembeni reakciós, támadó álláspont.
      Amikor egy keresztény már nem csak azt kommunikálj a világgal, hogy ő adott dologban hisz, és ez ezért és ezért milyen jó, (mert eddig rendben is van), hanem… és itt jön a probléma, azt is hozzáteszi, hogy a másik pedig azért rossz, bűnös mert….
      Amikor már nem csak azt mondja el, hogy ő milyen jól csinálja, hanem azt is hozzáteszi, hogy a másik milyen rosszul.”

      Ez a jelenség vallástól függetlenül létezik.
      Lásd pl. dohányzás. Szerintem a dohányzás egészségtelen, és főképp nem örülök, amikor középiskolás diákokat látok reggelente suli előtt cigizni.

      Ezért nem mondanám támadónak azt, hogy valaki kifejti: a másik rosszul csinálja. Az viszont tényleg számít, hogyan kommunikálja.

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 11. 13:55

    Üdv!
    „Nem az tesz engem alázatossá, hogy szó nélkül szemet hunyok az engem körülvevő dolgok felett.” Nem kell alázatosnak lenni.Egyszerűen csak igyekezz normálisan viselkedni.(hja,mit is jelent ez?)
    „Nem, nekünk az igazság, és igazságosság oldalán kell állnunk.” Igazság?Nincs olyan,hogy igazság (és normális sem 🙂 ) Elképzelések vannak az igazságról.

  • Válasz Még szabadabb gondolkodó 2018. 11. 11. 14:24

    Még jó, hogy a többi vallás a kifejezetten önkritikus, mindenkivel szemben megértő. Vagy…

    A mohamedánoknál sajnos nagyon gyakran látom az ehhez hasonló elfogultságot önmagukkal szemben és ennélfogva az objektív mérlegelés hiányát.

    A ortodox zsidóknál sajnos nagyon gyakran látom az ehhez hasonló elfogultságot önmagukkal szemben és ennélfogva az objektív mérlegelés hiányát.

    A kasmíri hinduknál sajnos nagyon gyakran látom az ehhez hasonló elfogultságot önmagukkal szemben és ennélfogva az objektív mérlegelés hiányát.

  • Válasz Lacibá 2018. 11. 11. 19:25

    Michaelisnek is…

    Demokráciában élünk, igaz? Ha igaz, akkor a demokrácia arról szól, hogy a többség akarata érvényesül a kisebbséggel szemben. Tehát a többség szabja meg a játékszabályokat. Mikor a többség ugrál úgy, ahogy a kisebbség fütyül, a fenti definíció szerint az nem lehet demokrácia.

    Lehet a kisebbségeknek a fennmaradásukhoz szükséges többletjogokat biztosítani. De ez nem jár olyanoknak automatikusan, akik beköltözők, és épp azért jönnek, hogy állampolgárságot kapjanak. Az ilyenektől elvárható, hogy alkalmazkodjanak. Attól, hogy egy kisebbség nagyhangú, még nem keletkeznek jogai.

    „a keresztény álláspont már nem csak az önkifejezés jogával él, hanem mások lelkiismereti szabadsághoz való jogát is sérti pl. bűnnek, devianciának nevezve mások életmódját, meggyőződését.”
    Mindenkinek, aki kereszténynek mondja magát, istengyermekségéből eredő alapvető feladata, hogy Isten tanítását képviselje, arról mindenkinek beszéljen és akit veszni lát, figyelmeztessen. Mert meg van írva, hogy: „4,1Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 5Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” (2Tim 4,1-5) Ez az idő azóta is itt van!

    Az, akinek szólt, szabadon dönthet arról, hogy az üzenettel mit csinál:

    -két füle van, és közben a huzat, vagy

    -meghallgatja és tettekre is váltja.

    ” Viszont a második, a világi társadalom körében, ami már cseppet sem homogén, hanem nagyon is sokszínű, sok vallás, szubkultúra, megannyi különböző ember alkotja, az ilyenfajta szólásszabadság joga fenntarthatatlan.”
    „itt akkor is egy, a hatalmi pozíció érvényesítésére való törekvésről van szó, nevezetesen, hogy jogom lenne másnak megmondani, hogy élje helyesen az életét, mi helyes és mi nem.”
    Hogy van képed számonkérni másokon azt, amit a saját magadnak jogként követelsz?
    Miért? Hiszen az már egyfajta diktatúra, ha csak a balosok nyilváníthatják ki nézeteiket, de a jobbosok nem, a homokosok igen, de az ezt ellenzők nem, stb….. Tessék egyazon mércével mérni! Ha a -nem tudom, mire, mert amire egyesek a pridén büszkék, az nem ok a valódi büszkeségre. A pridén pedig tagadhatatlanul megnyilvánul a közszeméremsértés.

    „Emellett is meg kell állapítani, hogy kétségtelen a keresztények azon törekvése, hogy vallási előírásokat átültessenek a világi joggyakorlatba is, (pl. nem abortatív fogamzásgátlás megnehezítése) ezzel ismételten veszélyeztetve a sokszínű társadalom lelkiismereti szabadsághoz való jogát.”
    Ha van véleményszabadság, akkor ez beletartozik. Minden társadalmilag elfogadott csoportnak joga -sőt szerintem kötelessége is-, hogy igyekezzen nézeteit kifejteni, megismertetni és azt a többséggel, vagy épp az egész társadalommal elfogadtatni. Ha egykor a zsidók nem hozzák be a hatnapos munkahetet, és ez nem terjed el a kereszténység segítségével, akkor ma lehet, hogy még szinte minden nap munkanap lenne, és még a rabszolgaságnál tartanánk…..

    „Történetesen a nem abortatív fogamzásgátlás a keresztény etikán kívül semmit nem sért, …”
    Nagyon el vagy maradva az emberi lélek ismeretében! Hiszen minden fogamzásgátlás arról szól, hogy nem akarok utódot a páromtól valamiért, akkor, vagy máskor. Ez pedig végső soron bizalmatlanság és jövőkép-nélküliség. Nem bízom vagy magamban, vagy a páromban, avagy a kapcsolatunkban… Vagy önzésről van szó… Egyedül a természetes ciklus kihasználása emberi.

    „a vallásszabadsággal az emberek nagy százalékának nem lenne problémája, ha az utóbbit, a társadalom lelkiismereti szabadsághoz való jogát nem próbálnák meg folytonosan korlátozni.”
    Ezt a korlátozást csak a nácik, a fasiszták és a bolsevisták engedték meg maguknak, akik mindkettőt vissza akarták szorítani.