Folytatom előző, Amit a protestánsoktól tanultam… című írásomat. Teológiai kérdésekbe most sem megyek bele, a cél csupán a közeledés, és egymás jobb megismerése.
Sok minden szétválaszt, de még több ami összeköt. Egymástól tanulni mindig ér, és én sokat tanultam protestáns barátaimtól.
Ki ne ismerné Martin Luther King világhírű beszédét, mely úgy kezdődött, hogy “Van egy álmom…”. A 777 szerkesztőjének, Bartos Lídia Lellének is van egy szívből jövő álma!
Minden embernek vannak gondolatai. Vannak akik kimondják őket, vannak akik kevésbé. Mindenkinek van egy olyan ismerőse, aki azt hangoztatja, hogy “ami a szívén az a száján”. A mondatot követően vajon mért mindig valami negatív megjegyzés következik? Mi van a szívén, ha ez jön ki a száján?
Ma ünnepeljük Jézus születésének hírüladását, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napját, aminek alkalmából ma este több szervezettel együttműködve, közösen imádkozunk az élet védelméért. Mi ott leszünk, és te?
Valamiben szerintem mindenki egyetért: egy ember sem tökéletes. Legyen az fehér vagy színes bőrű, fiatal vagy öreg, nő vagy férfi, sérült vagy átlagos. Mindenkinek vannak hibái, csak egyeseknél ez könnyebben észrevehető. De nem is baj ez, hiszen ha mind ugyanolyanok lennénk, egyrészt nagyon unalmas lenne az élet, másrészt a saját személyiségünkben is kevesebb esélyünk lenne fejlődni.
Sokan szeretjük azokat a filmeket, amelyek bár valamilyen bonyodalommal kezdődnek, mégis (igaz, meglehetősen kiszámítható) boldog a befejezése. A két szerelmes megházasodik, a problémák egycsapásra megoldódnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Nemrég szembejött velem egy hirdetés, amely „önbizalom növelő fotózást” kínál nőknek. Először jót nevettem rajta, de aztán elgondolkoztatott…