A kínai rendőrség csütörtökön rajtaütést hajtott végre egy katolikus misszionárius ellen. A dél-koreai férfit a bevándorlási törvények megsértésével vádolják, jelenleg előzetes letartóztatásban van.
Kedden nem mindennapi eseményre került sor a Katolikus Egyházban: boldoggá avatták Ukon Takajama Justo 16. századi japán szamurájt. Az Oszakában tartott ünnepi szentmisén több mint 10 000 hívő vett részt. Az ország népességének alig 1%-át kitevő japán keresztény közösséget megmozgatta a különleges esemény: ez csak a második alkalom volt a történelemben, hogy Japán földjén került sor boldoggá avatási szertartásra.
Az angol szleng végtelen találékonysággal ad gúnyneveket arra az egyre gyakoribb jelenségre, amit nálunk „maga módján vallásos”-ként szoktak körülírni.
Akik szoktak vallási kérdésekről vitatkozni, gyakran találják magukat abban a versenyben, hogy ki tud több hívő, vagy éppen ateista tudóst felsorolni. Csak úgy repkednek a mértékegységek: Newton, Bohr, Ampére, Curie, Kelvin… A végeredmény pedig már önmagában mutatja, hogy mennyire értelmetlen a kérdés: valahol 42,5 – 42,5-nél szokott megállni a licit. A „fél” nem más, mint Albert Einstein.
A Biblia is kezd úgy járni, mint a tudomány: csak azt hisszük el belőle, amiben jó érzés hinni.
Az Újszövetség első könyvének ez az elejtett mondata évszázadok óta lázban tartja az emberiséget. A betlehemi csillag nem csak a karácsonyi képeslapok és történetek elmaradhatatlan háttere, hanem a csillagászok valóságos Szent Grálja lett: mi lehetett valójában?
Jézus születésének időpontját nemhogy napra, még évre pontosan sem ismerjük – az mindenesetre elég valószínűtlen, hogy télen lett volna. Télen még a Szentföldön is hűvös az idő, és sokat esik az eső.
Nem sokkal az esküvő előtt József rájön, hogy menyasszonya gyereket vár – csak azt nem tudja, hogy kitől. Máté evangéliumának első fejezete egy mozifilmre elegendő konfliktust vázol fel. A dráma azonban ezúttal elmarad: Máté összesen nyolc mondatban intézi el az egész feszültséget. Lukács még csak meg sem említi, hogy ez az „apróság” bármi gondot okozott volna. József álmodik egyet, felébred, és elhiszi, hogy a gyerek a Szentlélektől van. Feleségül veszi Máriát, és egész hátralévő életében úgy neveli a gyereket, mintha a sajátja lenne. Ilyen egyszerű, nem?
„Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy.”
Ezeket a számunkra már közhelyesnek ható jézusi szavakat egy ókori ember sokkal mélyebben, személyesebben élhette meg, pusztán csak azért, mert tudta, mi az a sötétség. Valahogy úgy, ahogy a csillagok járásáról is többet tudott egy mai átlagembernél, mert látta őket. Nekünk tudásunkkal kell pótolnunk azt, ami a hétköznapi valóságunkból már elkopott – és pontosan erre figyelmeztetnek minket a jelképeink.
Párás, esős, szomorú őszi időben érkeztem meg a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont udvarára. Nem én voltam az egyetlen: a nagy többségben magyarok lakta csallóközi város közel kétszáz diákot látott vendégül a tudományok napja alkalmából.