Egyéb, Leelőssy Ádám, Nagyvilág

Boldog Ukon Takajama Justo, a keresztény szamuráj

Kedden nem mindennapi eseményre került sor a Katolikus Egyházban: boldoggá avatták Ukon Takajama Justo 16. századi japán szamurájt. Az Oszakában tartott ünnepi szentmisén több mint 10 000 hívő vett részt. Az ország népességének alig 1%-át kitevő japán keresztény közösséget megmozgatta a különleges esemény: ez csak a második alkalom volt a történelemben, hogy Japán földjén került sor boldoggá avatási szertartásra.

A fiatal Ukon Takajama a Japánt uraló daimjók, hadurak egyike volt. Hatalmát és pénzét felhasználva Oszaka környékén szemináriumokat alapított, hogy a japán papok és teológusok képzését biztosítsa. Ez korábban csak az európai jezsuiták révén volt lehetséges.

Uralma alatt Oszakában felvirágzott a keresztény élet. A szemináriumok megteltek növendékekkel, a tartomány népe keresztény hitre tért. 1587-ben azonban az uralkodó ellenük fordult. Elrendelte a jezsuiták kiűzését, a keresztény főurakat pedig hitük megtagadására kényszerítette. Takajama Ukon inkább lemondott vagyonáról és hatalmáról. Szeminaristái közül sokan szenvedtek ezekben az években vértanúhalált – emléknapjuk a boldoggá avatás előtti napon, február 6-án volt.

1614-ben a hite mellett továbbra is kitartó Takajamát háromszáz kereszténnyel együtt hajóra tették, és másfél hónapos hánykolódást követően érkezett meg a Fülöp-szigetekre. Az itteni spanyol gyarmat uralkodója felajánlotta neki, hogy katonai erővel segít visszaszerezni hatalmát, de ő hallani sem akart saját népének megtámadásáról. A száműzetésben szerzett betegségében halt meg 1615-ben.

Szokatlan egy japán uralkodót feszülettel a kezében látni. A japán keresztény kisebbség számára azonban mi sem természetesebb – ők már eddig is jól ismerték és tisztelték Boldog Justust, közösségük egyik legkorábbi alapítóját. A boldoggá avatás ezért is lehetett az egész Egyházat megmozgató esemény. A szentmisét celebráló Angelo Amato bíboros szavaival:

Japán emberként élte a hitet, de közben éppúgy megbecsülte saját kultúrájának az értékeit, beleértve a teaivás szertartását, ami számára mindig a közösség és a testvériség alkalmas pillanatát jelentette. Nagy gonddal művelte Jézus központi üzenetét, ami a szeretet törvénye. Ezért volt mindig irgalmas az alattvalóival, segítette a szegényeket, és támogatta a rászoruló szamurájokat.

(hu.radiovaticana.va)

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás