Hodász András

Római katolikus pap. Jelenleg az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia kormányzója.

Hodász András bejegyzései

4+1 tévedés az önkielégítésről, amit te is biztosan hallottál már

Lelkivezetésben elég gyakran felmerül az önkielégítés kérdése. Elsősorban persze a kamasz fiúkat érinti, nem véletlenül. Egy 14 éves fiúnak erősen megugrik a tesztoszteron szintje, kb. 800%-kal lesz magasabb, mint tízéves korában volt. Nem meglepő, ha hirtelen nem tud mit kezdeni ezzel a belső atomrobbanással. De semmi baj, nagyon fontos időszak ez! Ilyenkor két út van előtte: hallgat a világra, és kiéli kábé “ahogy esik úgy puffan” alapon, vagy hallgat a Bibliára, és felfedezi, hogy Isten milyen céllal teremtett belé egy atomreaktort. Aki Isten mellett dönt, és végül megtanulja kezelni a szexuális energiáit, abból nagyobb eséllyel lesz hűséges és figyelmes férj, vagy hivatásához hű, tisztán élő pap.

Szóval miért gondolom, hogy az önkielégítés nem jó megoldás? Nézzük!

Török Csaba: Szó sincs eltussolásról!

Az utóbbi hetekben a közéleti sajtó egyik nagy témája volt az egyház körüli botrányok ügye. A véleményformálók, de még az egyházhoz közeli emberek is felvetették, hogy vajon jól kommunikálja-e az Egyház a nehezebb ügyeket. A SZEMlélek blog utánajárt a kérdésnek, és mikrofonvégre kapta Török Csabát, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia médiareferensét. Szemle.

Derült égből Advent

Mi csak húzzuk az igát, tanulunk, dolgozunk, pörgetjük a napokat, mikor egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a boltokban megjelennek a fenyőágak, a köztereken fel-feltünedeznek az egyen fabódék, a karácsonyi díszítések, és újra támad a régen várt kísértés: a kürtőskalács. Advent közeleg. Holnap este meggyújtjuk az első gyertyát. A gyerekek izgalommal várják, hogy mit hoz a Jézuska, a magamfajta nagybácsik pedig kicsi gyomorszorongással, hogy nemsokára megint nyilvánvalóvá válik az egész család előtt fantáziám szerénysége, ami az ajándékok kiválasztását illeti. Szóval várakozunk, ahogy kell. 

Hivatástisztázó kérdőív

Sokan megkeresnek minket azzal, hogy jó lenne egy cikk, ami segít a hivatásukat keresőknek. Összeállítottunk ezért egy hivatástisztázó kérdőívet, ami csalhatatlanul megmutatja, hogy van-e papi hivatásod. Hajrá!

Az ifjú pápa – hááát… nem vagyok meggyőzve… (kritika)

Öt éve jött ki a mozikban egy olasz film, “Habemus papam” címmel. Nagy várakozással ültem be megnézni, de csalódnom kellett (leginkább azt nem értettem, hogy miért írták rá, hogy vígjáték). Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne végre egy olyan film az egyházról, amiről nem ordít, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, hogy hogyan mennek a dolgok az egyház berkein belül, és ami legalább egy picit ráérez azokra a kérdésekre, amik valóban foglalkoztatnak minket. Sajnos megint úgy tűnik, hogy egy ilyen filmre még még várnunk kell.

Széljegyzet a Vatikán temetésekre vonatkozó rendelkezéséhez

Kisebb vihart kavart a Hittani Kongregáció napokban kiadott iránymutatása a temetések rendjére vonatkozóan. Ugyan már megszokhattuk, hogy bármit változtatnak “odafönt”, annak viharzás lesz az ereménye “idelent”, ám ezen túllépve most mégis érdemes lenne átgondolni, hogy milyen okai lehetnek ennek a döntésnek.

Miért olyan nehéz a lelkiélet? (3 jótanács a lelki élethez – haladóknak)

Lelkivezetőként nem tudom nem észrevenni azt az általános tendenciát, hogy sokaknak nehezen megy a lelkiélet. Vannak persze egyéni szempontok, egyedi problémák, mégis azt gondolom, hogy van néhány általános jelenség, amiről érdemes írnom. Nem akarok nagyon filozofikus lenni, de azzal kell kezdenem, hogy a nehézség egyik gyökere a társadalom, amiben élünk.

3 (+1) jótanács a lelki élethez (kezdőknek)

Amikor először jön valaki lelkivezetésre, mindig az az első kérdés, hol tart most a lelki élet útján. Ez fontos információ ahhoz, hogy személyre szabott és hasznos tanácsokat tudjak adni, hiszen nem ugyanaz kell az éppen most elindulónak, mint annak, aki már gyakorlott.  Itt összeszedtem a három (+1) leggyakoribb tanácsot, amit a lelki életben kezdőknek szoktam mondani.