Blog, Hodász András

Mária Magdolna – a nagy félreértés

Előre leszögezem, hogy szerintem nem lehet jó Jézus-filmet csinálni. Aki bővebben kíváncsi rá, hogy miért, olvassa el a szakdolgozatomat. Ezzel a kicsit sem burkolt előítélettel ültem be megnézni a legújabb példányt. És nem kellett csalódnom. Mármint az előítéletemben. És ha valaki most arra gondol, hogy az “őskonzervatív pap védelmezi a teológiát a feminista behatástól”, hát nagyon téved! Ez a film bár lelkes próbálkozásnak indul, jónagy kapufa lesz belőle, ami ráadásul még unalmas is. Kritika következik, tele spoilerrel.

Legyünk őszinték: az evangéliumok igencsak szűkszavú leírást adnak Jézus nyilvános működéséről. Néhány mozzanattól eltekintve a személyiségét sem nagyon ismerjük meg, a leírások inkább a tanítására fókuszálnak. Nem csak ezért nehéz Jézus-filmet csinálni (ti. egyszerűen mert az evangéliumok nem alkalmasak forgatókönyvnek), hanem azért, mert lehetetlen vállalkozás egy színész számára az élő Istent alakítani. Adja magát ugyanis a kérdés: mitől lesz az egyszerű názáreti ács alig három évnyi működése olyan hatással az akkor ismert világra, hogy alapjaiban változtatja meg a nyugati kultúrát, és  néhány évtizeden belül milliók csatlakoznak a mozgalmához? Azért, mert olyan, mint egy identitászavaros hippi (Zefirelli: A Názáreti Jézus), vagy azért, mert úgy beszél, mint egy lelkes, kezdő magyartanár (Mel Gibson: Passió), netán a tánctudásával nyűgözi le a követőit (Tim Rice-Andrew Lloyd Webber: Jézus Krisztus szupersztár), vagy igazából csak a tanítványai kreálnak belőle sztárt, ő maga el van foglalva a skizoid személyiségzavarával (Garth Davis: Mária Magdolna)? Bár láttam volna valaha egyetlen filmet, ami megoldja ezt a problémát! De nem láttam. 

Azonban kanyarodjunk vissza a filmünkhöz. A történet középpontjában Mária Magdolna áll, aki nem akar beállni a sorba, már ami korának társadalmi elvárásait illeti, hanem szabadságra, önálló döntésre vágyik, ezért elhagyja az apai házat, és csatlakozik Jézushoz. Nemsokára – ahogyan az várható volt – kiderül számára, hogy a 12 apostol teljességgel félreérti Jézust, csak egyedül ő ismeri fel, hogy mik a Mester igazi céljai. Ezek után természetesen borítékolható a konfliktus az apostolokkal, akik ráadásul azon is ki vannak akadva, hogy Jézus nekik nem, csak Máriának jelent meg a feltámadás után, ezért jól ki is rekesztik maguk közül. Kész, vége, mehet a stáblista, benne a rövid kiírás, hogy a csúnya, gonosz egyház évszázadokon keresztül azt állította Mária Magdolnáról, hogy bűnös nő, és csak 2016-ban ismerte el őt az apostolokkal egyenrangúnak. (Ez amúgy tévedés.)

Namost. Vegyük először a pozitívumokat (úgyis az a kevesebb). Ami rögtön szembetűnő, hogy a helyszínek, a ruhák, a díszlet nagyon össze van rakva, jól látszik, hogy különös gonddal figyeltek rá, hogy autentikus legyen minden. Nekem a templomi jelenet kifejezetten tetszett ebből a szempontból, minden a helyén volt. Ha még azt is bevállalták volna, hogy arámiul beszélnek a színészek, megkapták volna a tíz pontot tőlem. Kifjezetten tetszett, hogy amikor Jézus beszélt, nem kizárólag bibliai idézeteket mondott fel, hanem mertek a szájába adni “új” mondatokat is (bár néha elég hajmeresztő dolgokat). Ez izgalmassá, elgondolkodtatóvá tette a filmet. Maxi respect azért is, hogy kikerülték azt az unalmassá vált klisét, miszerint Mária és Jézus között szerelmi kapcsolat lett volna. Szépen ábrázolták, hogy különlegesek egymásnak, de megtartják a távolságot. Ez nagyjából megfelel annak a képnek, amit a Biblia állít elénk. A másik érdekes vonal Júdás alakja. Őróla keveset tudunk, pedig nem elhanyagolható a szerepe a húsvéti történetben. Hogyan lesz egy apostolból, aki prédikál és gyógyít Jézus nevében, aki együtt eszik vele az utolsó vacsorán, végül a mester árulója? Ez a kérdés kétezer éve izgatja az emberek fantáziáját. A választ persze nem tudjuk – legalábbis a Biblia elég szűkszavúan nyilatkozik – azért izgalmas dolog elméleteket gyártani ezzel kapcsolatban. Ez a film Júdás alakját és motivációit nagyon is emberi, sőt szerethető színben láttatja, és ezzel nekem nem is volt bajom. A film szerint elveszítette a családját (megölték őket a rómaiak), és azért csatlakozott Jézushoz, mert ő beszélt arról, hogy a szeretteink feltámadnak.  Ő várja ezt a pillanatot, és közben kis híján beleőrül az őt ért traumába. Aztán, amikor látja, hogy Jézus csak beszél, de nem cselekszik, az árulással akarja döntési helyzetbe hozni, hogy végre kezdje el építeni az Isten országát. A dolog persze nem így alakul, így hát elbúcsúzik azzal, hogy megy a családjához. A történet végét ismerjük. 

Eddig a pozitívumok, jöjjenek a problémásabb részek. Van néhány apróbb tárgyi tévedés: a film szerint a nők halásznak, ami kevéssé valószínű, tudniillik nem női munka, ráadásul ehhez a munkához neki kell vetkőzni, ami kérdéseket vet fel egy amúgy is szigorú erkölcsű társadalomban. Apróság, hogy Jézust egy római katona fogja el a Getszemáni kertben, pedig ekkor még a római hatóságok távolról sem voltak benne a buliban. A film mutatja azt is, ahogy Jézus keresztel, ami nincs teljesen kizárva, bár a biblikusok többsége ma úgy tartja, hogy Jézus maga valószínűleg nem keresztelt, csak a tanítványai. (Ha keresztelt, vajon milyen formulával? “Az Atya, az Én, és a Szentlélek nevében”?) Ráadásul a keresztelési formula igen viccesre, na jó, inkább abszurdra sikeredett, köze nincs ahhoz, amivel Jézus küldi a tanítványait keresztelni. És még valami: az igaz, hogy Máriának jelent meg először Jézus, de az már tévedés, hogy a többieknek nem. Ez az élmény – a feltámadottal való találkozás – kellett a mozgalom elindulásához. 

És hát Jézus. Fentebb azt találtam írni, hogy lehetetlen hitelesen eljátszani Jézus alakját, de egyvalamiben biztos vagyok: az eddigi összes Jézus-alakítás közül Joaquin Phoenix játéka volt a legcsapnivalóbb. Bennem végig az volt, hogy egy ilyen Jézust én nem követnék sehová. Ki az, akinek szavára emberek otthagyják a családjukat, a munkájukat, az egész életüket? Biztos nem egy kicsit bolond, talán skizoid, introvertált ember, aki érzelmileg kiszámíthatatlan, és maga se tudja, hogy mit akar (de ha tudja is, képtelen elmondani). Ráadásul ez a Jézus végig vagy szomorú (rengetegszer csak ül és nézi a tájat – már csömört kaptam tőle), vagy nagyon haragos. Sehol egy kis kedvesség, vagy vidámság. Hol a Jézus, aki magához hívja a gyerekeket, vagy még több bort csinál az ittas vendégeknek a kánai mennyegzőn?

A legalapvetőbb problémám természetesen az volt, hogy a film szerint tulajdonképpen az összes tanítvány, félreértette Jézust, de persze Mária nem, mert ők minden este együtt nézték a naplementét. Napersze. Kétség kívül a Biblia tanúsága szerint néhány tanítvány még a végén is abban reménykedik, hogy talán Jézus politikailag is felszabadítja Izraelt, de nehezen tudnám elképzelni, hogy ennyire alapvetően félreértették volna őt. Mennyiben lenne tekinthető sikeresnek Jézus, ha három évnyi tanítás után a népes hallgatóságból mindösszesen egy, azaz egy ember értette  volna őt meg? Ha így állna a dolog, jogos lenne azt gondolnunk, hogy Jézus valamit nagyon elbénázott. Jó ha tudjuk: mindazt, amit tudunk Jézusról (azon a tényen kívül, hogy létezett), az Egyház tanúságtételéből tudjuk. Ha az Egyház tévedett ebben a kérdésben, akkor nem tudunk többet, mint hogy élt az első században egy ács egy kis zsidó falucskában, akit a római helytartó kivégeztetett. Ezért mondjuk, hogy a hitvallásunk “apostoli”, azaz az apostolok hitét visszük tovább. (Nem Mária Magdolnáét.)

Mária alakja persze izgalmas, bár egyáltalán nem volt soha annyira feketére festve az Egyházban, mint amennyire a film be akarja azt mutatni. (Fentebb említettem a film végi kiírást.) Nos, tegyük ezt tisztába! Mi az, amit tudunk? A Biblia csak annyit ír róla, hogy belőle Jézus hét ördögöt űzött ki (Mk 16,9), ami igencsak bűnös életre utal. Milyen bűnös életet élhet egy fiatal, egyedülálló nő? Rátok bízom. Fontos tudni azonban, hogy az Egyház szentként tiszteli, sőt: már Aquinói Szent Tamás is az apostolok apostolának nevezi, mint a feltámadás első tanúját. Mi történt akkor 2016-ban? Mindössze annyi, hogy az emléknapját ünneppé nyilvánította a Vatikán. Punto. Fontos szereplője az evangéliumnak, tiszteletreméltó, de nem volt apostol, ahogy azt a film ábrázolja. Az apostolok kollégiuma 12 férfiből állt, méghozzá Jézus személyes döntése folytán, és Mária nem keresztelt, és nem volt ott az utolsó vacsorán, ahogy a film állítja. Nem kell valakit apostollá tennünk azért, hogy megfelelően tiszteljük. Jézus Anyját különleges tisztelet övezi az Egyházban, hiszen az élő Istent hordozta, mégsem tartjuk apostolnak, sőt: ő maga sem kotyogott bele az egyház életébe, nem akart pápa sem lenni azzal az indokkal, hogy “Énvagyokazannya”. Attól még, hogy különböző a hivatásunk az Egyházban, nem jelenti, hogy bárki is hátrányosan lenne megkülönböztetve. A különbözőség nem feltétlenül igazságtalanság, ahogy a marxizmus próbálta beállítani.

A film maga szép lenne, ha nem lenne giccses, és szerethető lenne, ha nem lenne elnyújtott és unalmas. Van benne néhány erős jelenet és jó megoldás, de hogy a feminista teológia megalapozása lenne, ahogy sokan várták, nem hinném. Egyszerűen csak egy újabb  rosszul sikerült Jézus-film. 

 

Hodász András

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás