Blog, Hodász András

Hogyan bosszantsd fel a gyóntatód? (4 tuti tipp!)

Te is azt gondolod, hogy a gyóntatás végső soron semmittevés? Hogy az atyák csak ülnek a gyóntatószékben, és annyi a dolguk, hogy ne aludjanak el? Íme négy tuti tipp, hogy izgalmasabbá tedd az életüket!

Első: kezd azzal a gyónásodat, hogy “Igazából nincs bűnöm, csak megszokásból jöttem.”

Fekete humorral rendelkező atyák szokták erre azt csinálni, hogy átkukucskálnak a rácson, és megkérdezik: “Szűzanya! Te vagy?” Humortalan lelkivezetőként viszont azt javaslom, hogy tedd fel magadnak a kérdést: kellő időt szántál a lelkiismeret-vizsgálatra? Érdemes komolyan, imádságban készülni, nem csak felszínesen, a gyóntatószék felé masírozva. Ülj be a templomba 20 perccel korábban, és kérd a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy mutassa meg, mit kell letenned! Másik kérdés: jó lelkitükröt választottál? Sokan felnőttként is az elsőáldozáskor kapott segédletet használják. Ha így vagy ezzel te is, válts! A Net tele van kiváló lelkitükrökkel! (Fontos figyelmeztetés! Soha nem az a cél, hogy mindenképp bűnösnek érezd magad, de azért azt szoktuk tapasztalni, hogy minél inkább a szentség útján jár valaki, minél közelebb van Istenhez, a lelkiismerete annál kifinomultabb. Nagy szentjeink ezért gyóntak egészen gyakran. Tehát ha néhány hét vagy hónap után úgy érzed, hogy nincs mit meggyónnod, érdemes komolyan megvizsgálnod, hogy ennek tényleg az az oka, hogy te vagy Pio atya 2, vagy valami egészen más!)

Második: mondd azt, hogy “Tudom, hogy az Egyház szerint bűn, de én nem érzem annak.”

Azt, hogy mi bűn, mi nem bűn, nem az érzelmeid döntik el. Ha így lenne, nem számítana bűnnek pl., hogy felpofozzuk az idegesítő embereket (de jól esne néha!), vagy éppen elcsenünk egy jó nagy tábla Milkát a közeli kisboltból (hmm…). Egyedül az Istennek van joga eldönteni, hogy mit tart bűnnek és mit nem. Jó hír: ezt az infót nem tartotta meg magának, minden ott van a kinyilatkoztatásban, a Szentírás lapjain. Az Egyház Jézustól kapott feladata pedig, hogy a Szentírást minden korban, tekintéllyel magyarázza. Szóval ha valóban tudni szeretnéd, hogy amit tettél bűn-e, ne az érzéseidre hallgass, hanem csapd fel a Bibliát és a Katekizmust!

Harmadik: hosszasan mesélj neki az életedről!

Kezdő gyóntatóként még elkövettem azt a hibát, hogy úgy bátorítottam az embereket, amikor kicsit meg voltak szeppenve, hogy “mire emlékszel a legutóbbi gyónásod óta”. Ezt sokan felhívásként élték meg, hogy élménybeszámolót tartsanak. Kínos ilyenkor megakasztani a jóízű sztorizgatást, de muszáj figyelmeztetnem, hogy szorítkozzon a lényegre, vagyis a bűneire, mert még sokan állnak sorban. Ha valamilyen okból te mégsem bosszantani akarod a gyóntatód, akkor érdemes pontokba szedve, röviden felsorolni a bűneidet, beszélgetésre pedig külön időpontot egyeztetni. A részletekbe sem kell nagyon belemenned, éppen elég annyira, hogy az atya előtt világossá válljon a bűn fajtája és a súlyossága. Ennyi neki elég, hogy megfelelő tanácsokkal lásson el, és megszabja a penitenciát. 

Negyedik: sorold fel mások bűneit!

Ez a kedvencem! Vannak gyónók, akik részletekbe menően fel tudják sorolni bárkinek a viselt dolgait, ám amikor megkérem őket, hogy esetleg hasonló alapossággal vizsgálnák meg magukat is, és rukkolnának elő az önvizsgálat eredményével, lefagynak, vagy előveszik az első pontban leírt technikát. A gyónás azonban per definitionem a saját bűneinknek a felsorolása, ehhez gyóntatóként sajnos ragaszkodnom kell. Jól illik ide tanácsként az az egyszerű és közismert kép, hogy “más szemében a szálkát, magadéban a gerendát!”

 

Hodász András atya

kép: www.sbs.com.au

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás