Tegnap olvashattátok Palásthy István élményeit a Year Compass, azaz éviránytű füzet kitöltéséről.
Ahogy ígértük, még egy beszámolót kaptok, ezúttal Nagy Líviától!
Új év – új fogadalmak!… Hiába a nagy szilveszteri bizonyosság, hogy márpedig idén menni fog: pár hét, pár hónap, és minden megy a régiben… Neked is ismerős? Változz és változtass: zárd le tudatosan a magad mögött hagyott évet, és készülj figyelemmel az előtted állóra.
Egy egyszerű tipp, egy iránytű a jövőhöz, ráadásul magyar ötletgazdáktól!
Az ünnepi készülődés előtt zajlott le ez a párbeszéd köztem és két tündéri óvodás kislány között. Míg a felnőttek őrült tempóban vásárolnak, sütnek, takarítanak, addig az apróságoknak egyéb gondjuk sincsen, mint a karácsonyi kívánságlista megfogalmazása. De ki is hozza az ajándékokat? Miért a Jézuskának írunk levelet, és ki is az az Isten?
„Az a baj, hogy nincs egy rendes lány az unokámnak” – hallottam egyszer a villamoson egy néni szájából. Elcsodálkoztam, mert a mi lányos családunkban mindig arra panaszkodtunk, hogy „olyan kevés a rendes fiú…”. Mi tehát a baj? Nem találjuk egymást.
Öt olyan képet közölt a Ucatholic, amelyeken Ferenc pápa szerepel fiatalon, azaz még Jorge Bergoglioként.
Vannak a „szokásos” karácsonyi dalok. Ünnep-feeling, lassú, szép dallammal; amelyet mindenki kívülről fúj. Ez a dal nem egy ilyen. A talán leghíresebb amerikai a capella együttes, a Pentatonix igencsak felpörgeti a karácsonyi zenetárunkat. Fogadjátok szeretettel!
Egy vers, ami bár közhelyes, hogy a szeretetről szól, aminek felül kéne uralkodnia a gyűlölet és a félelem érzésén, mégis jó olvasni. Nem csak a tartalma, hanem a különleges formája miatt is!
Nagy-Britanniában azért utasított vissza egy karácsonyi reklámfilmet a Digital Cinema Media, mert úgy vélték, az „túl vallásos”. A filmecske mottója az volt: Christmas (Karácsony) Krisztussal kezdődik (Christmas begins with Christ). Az eseményről a Családháló számolt be. (A DCM semmilyen politikai vagy vallási reklámot nem hajlandó forgalmazni.)