Hajling Tünde üzenetet írt nekünk, amelyben ünnepi versét osztotta meg. Mi pedig örömmel mutatjuk be Nektek a karácsonyhoz írt költeményt.
Megpróbálunk olyan verset is mutatni nektek, amit nem szavalnak minden karácsonyi ünnepségen, és nem olvasnak fel minden második közösségi alkalmon. Nekünk tetszik!
A világirodalom számos kiemelkedő alkotása karácsony ünnepéhez kötődik, ahogy a magyar irodalom is megannyi csodálatos művel ünnepelte már karácsonyt. Időnként azonban megesik az is, hogy történelem, szakrális ünnep és a magyar irodalom összefonódik…
Befejeződött az éjféli szentmise Teréz anya nővéreinek Tömő utcai kápolnájában. A mennyből alászálló szeretet hatalma — mint valami túl erős szesz — szinte fejbe kólintotta az együtt ünneplő népet, a negyven-ötven hajléktalan embert, akik az utolsó ének után sem mozdultak a zsúfolásig megtelt helyiségből. Csak ebből az aranyló álomból ne kelljen felébredni… Nem is kellett. Karácsony szelleme akkor sem illant el, amikor hamarosan kiderült, körülbelül egy tucat hajléktalan nőnek nem jut már hely a szálláson… A megoldás rögtön megérkezett: „Nálam a hittanteremben megalhatnak! Be is van fűtve!” – kiáltott bele a nagy tanácstalanságba a szent ruháitól épp megszabadult atya, kis nyolcadik kerületi plébániánk papja, ez a gyors észjárású, mindig tettre kész késő-negyvenes férfi (hívei szerint igazi szent).
Karácsony nekünk keresztényeknek különleges ünnep, a Megváltó érkezésének fantasztikus örömhíre. De vajon mit ünnepelnek azok, akik nem hisznek Istenben? Reméljük ők is átérzik karácsony valódi üzenetét és örömét!
Azon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergetett a táj. Ebből a sötétségből jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni, merről jött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem kopogott.
A karácsony Isten és ember egymásratalálásának ünnepe. A pillanat, amire azóta vártunk, hogy Ádámnak el kellett hagynia az Édenkertet. Szent Anzelm egy imádságban fogalmazta meg az ember vágyakozását az Istennel való találkozásra. Csöndes percekre, fa alá ajánljuk!
Nemrég a 777 egy írásában útmutatót adott ahhoz, hogyan evangelizáljunk a környezetünknek. Ez egyáltalán nem egy könnyű művelet, ami abból kifolyólag is érdekes, hogy ennek elvileg teljesen természetesen kellene mennie. Az ember szívesen beszél másoknak egy sikeres vizsgáról, egy munkahelyi előléptetésről, egy eljegyzésről, vagy egy kedvenc spotcsapat győzelméről. Pedig mennyivel nagyobb örömhír az, aminek Krisztus van a középpontjában, nekünk viszont gyakran még is guidelineokra van szükségünk ennek megosztásához.