Fátimában jártam – 777
Blog, Unger Anna

Fátimában jártam

2017. május 13-án fogjuk ünnepelni a Fátimai jelenések századik évfordulóját. A Szűzanya ebben a portugáliai kisvárosban jelent meg három pásztorgyermeknek, hat alkalommal. A csodák színhelyét évente körülbelül öt millióan keresik fel, néhány évvel ezelőtt én is egyike lehettem a lelki békére vágyó zarándokoknak.

Nagy izgalommal szálltam le a buszról a fátimai pályaudvaron. Nem tagadom, voltak elvárásaim. Talán, mint minden jámbor és lelkes hívő, vágytam rá, hogy valamiképp velem is történjen egy kis csoda. Ha nem is feltétlen egy jelenés, akkor egy bizonyosság, egy mély lelki pillanat. Azt gondolom, nem baj, ha nyitott szívvel megyünk el egy kegyhelyre, de azért óvatosan kell bánni az “igényeinkkel”, nehogy csalódásként érjen, ha valami mást, vagy éppen semmi jelentőset nem élünk át. Végül is, amit én Fátimában kaptam az se nem több, se nem kevesebb, hanem pont annyi volt, amennyire nekem személy szerint szükségem volt.

A kegyhely

A ‘santuário’-hoz (ami magát a kegyhelyet jelenti) gyalogosan lehet eljutni, az óriási területen három templomot találunk: egy kápolnát és két bazilikát, egy régit, és egy nagyon újat. A kápolna – egy üveglapokkal körülvett kis épület – egy még apróbb szentélyt foglal magába, ez a Jelenések kápolnája. 1917-ben a helyén még tölgyfabokor állt, afölött jelent meg a Hölgy, aki a pásztorgyermekek szerint ragyogóbb volt a Napnál, és kezeiben rózsafüzért tartott. A Szűzanya azt mondta a három gyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el arra a helyre. Ők így is tettek, és a Hölgy mind az ötször eljött hozzájuk.

A kápolna mindig nyitva áll, a zarándokok két lábon, vagy térdepelve is végigmehetnek az odavezető úton. Mikor beléptem, nem kellett sok idő, rögtön éreztem, hogy szent helyen járok. Nekünk, embereknek azt hiszem fontos, hogy az Istennel való kapcsolatot konkrét helyekhez is tudjuk kötni, talán ezért könnyebb elmélyülni ott, ahol Égi Édesanyánk láthatóan megjelent. Fátima kicsit olyan, mint egy “másik világba vezető” varázslatos kapu, akár a mesékben, és ezt minden ide látogató érzi.

Kiérve a szentélyből a másik két templomot is megnéztem. Ezeket utólag emelték, a régiben van eltemetve a három látnok, az új egyfajta kongresszusi központ benyomását kelti, oda jóval többen beférnek. Persze a kegyhelyeknek megvan az elmaradhatatlan kommersz oldala is. A templomok mellett, és a téren, több helyen is kis bódékban árulják a Fátima szuvenírek széles skáláját: világító Mária szobrokat, óriás viaszbábu gyerekeket, Hello Kitty rózsafüzéreket. Ez a csomag része, jobb erre előre felkészülni.

Cova de Iria

A Szűzanya feltűnését megelőzték egy angyal látogatásai még 1916-ban. Ő bűnbánatra és imádságra szólította fel a gyerekeket. A három jelenés két helyszíne a központtól kicsit távolabb, egy Cova de Iria nevű faluban található. Az egyik helyszín egy végtelenül nyugodt park mélyén van, ide több okból is érdemes elmenni, de arról bővebben majd a második részben mesélek 🙂

Cova de Iria amúgy a három pásztorgyermek szülőfaluja. Tele van apró kőházacskákkal, itt élt nagy egyszerűségben a két testvér, Francisco és Jacinta, és unokatestvérük, Lucia. Megnéztem az otthonukat, és a másik angyali jelenés színhelyét. Itt, az angyal szobra előtt egy talpig feketébe öltözött idős portugál asszony mondta az Üdvözlégyeket.

Meghatódva tovább mentem, betértem egy amolyan “ajándék boltba”. Ez más volt, mint a többi, itt nem árultak annyi felesleges kacatot. Csendes áhítattal szemléltem a fakereszteket, imakönyveket, amikor egy öreg eladó néni odalépett hozzám. Elkezdtünk beszélgetni, mondtam neki, mennyire megindító Fátima története. Az különösen megfogott, hogy a három pásztor közül ketten nem sokkal a jelenések után betegségben meghaltak. A néni mosolygott, és nemes egyszerűséggel mondta: – Igen, a nagybátyám és a nagynéném tényleg nem sokat szenvedett, hamar visszavágytak a mennyországba.

Ez csak egy szelet mindabból a lelki gazdagságból, amit Fátima adhat, ez pont nekem jutott. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy Portugália kellős közepén, több ezer kilométerre otthonomtól nemcsak lelki katarzist fogok átélni: Fátimában magyarság tudatom is új értelmet nyert. Erről bővebben cikkem második részében írok majd.

A Fátimai jelenésekről részletesebben itt olvashattok.

Unger Anna

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá