Korábban is foglalkoztunk már azzal, milyen nagyszerű lehetőséget biztosítanak az adományboltok, hiszen vásárlásainkkal jó ügyet támogatunk. Most, a jótékonykodás adventi szezonjában is kivehetjük a részünket az adakozásból, miközben kincskeresésre indulunk.
Mit adhat egy túlmarketingelt, megváltozott jelentésű ünnep ma? Keresztényként fontos tudatosnak lenni és megküldönböztetni: miben hiszünk? Szent Miklós, Mikulás, Télapó?
Szélsebesen haladunk az év legvarázslatosabb néhány napja felé. Főképp a legkisebbeknek különleges ez az időszak, hiszen ők még teljesen át tudják magukat adni az ünneppel együtt járó csodáknak, amik számukra a karácsonyfa alatt, az angyaloktól hozott ajándékokban csúcsosodnak ki. Persze keresztényként tudjuk, hogy az ajándékozást, és az ünnep cukormázzal bevont manírjait a helyén kell kezelnünk. Mégis azt hiszem, hogy minden kisgyerek megérdemli az érzést, hogy az angyalok személyesen gondoltak csakis őrá, amikor az színes-szagos dobozkát a fa alá helyezték.
Már volt szó magunkról meg a családunkról meg érintőlegesen idegenekről is, de mit tehetünk, ha {esetlegnetalántándeténylegtutira} nincs olyan ruhánk vagy egyebünk, amitől megválnánk? Akkor menjünk el, és *tegyünk* valamit! Az üzleti világban ezt CSR-nak nevezik (vállalati társadalmi felelősségvállalás).
Még szerencse, hogy Jézus korában nem voltak wellness szállodák, vagy airbnb. Nem tudom, hogy akkor hogy azonosulhatnának a Megváltóval azok, akik szegényebbek, és elképzelhetetlenek számukra az ilyesmi helyek. Szóval Jézus egy utolsó előtti kis lyukban született meg. Ahogy csomó dalban énekeljük: nem ragyogó fény közt nyugoszik, meg ilyenek.
Tuti fix, hogy mindenki ilyenkor költ a legtöbbet. Ajándékra, szupervacsira, fára, díszre, egy szép esti ruhára, csomagolópapírra, ünnepi színházra vagy koncertre, utazásra vagy síelésre… Ebben 99% biztos vagyok, de persze tisztelet a kivételnek.
Az első gyertya már meggyújtva, elkezdődött Advent, vagy ahogyan én hívom a bátorság négy hete. Mert ahhoz, hogy Adventet igazán megértsd, átéld és tovább add, hatalmas bátorság kell. Ez a négy hét tényleg más, mint a többi.
Talán már kitaláltad, hogy melyik napra hívd a takarítónőt vagy édesanyádat segíteni, hogy mindennel elkészülj. Vagy már bevásároltad a fél üzletet, hogy ne csak szivacs, hanem porzsák is legyen otthon, biztos, ami biztos alapon.
Akkor most javaslok még valamit: kezdj el a szívedben is rendet rakni. Erről szól az advent.
Gondolj csak vissza az elmúlt évek adventi készülődésére! Mit változtatnál? Hogyan tervezed idén? Néhány gyakorlatias tippel, egy rövid gondolkodással sokat lendíthetsz az egész adventi, karácsonyi időszakon, hogy testileg és lelkileg is tartalmas lehessen.
Mi csak húzzuk az igát, tanulunk, dolgozunk, pörgetjük a napokat, mikor egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a boltokban megjelennek a fenyőágak, a köztereken fel-feltünedeznek az egyen fabódék, a karácsonyi díszítések, és újra támad a régen várt kísértés: a kürtőskalács. Advent közeleg. Holnap este meggyújtjuk az első gyertyát. A gyerekek izgalommal várják, hogy mit hoz a Jézuska, a magamfajta nagybácsik pedig kicsi gyomorszorongással, hogy nemsokára megint nyilvánvalóvá válik az egész család előtt fantáziám szerénysége, ami az ajándékok kiválasztását illeti. Szóval várakozunk, ahogy kell.