Augusztus végén meseíró pályázatot hirdettünk, melyre már most több, mint 30 mese érkezett. Most szeretnénk bemutatni nektek a szakmai zsűri tagjait néhány kérdésen keresztül. A pályázatról pedig ebben a felhívásban olvashattok bővebben.
Aczél Adrien
Mit jelent számodra a meseíró pályázat mottója? “A mesék élni tanítanak”
Szerintem a mesék az emberi élet alaphelyzeteiről és érzéseiről szólnak, áthelyezve egy kitalált világ keretei közé. Azért tudunk annyira azonosulni a szereplőkkel, mert magunkra ismerhetünk bennük. Én azokat a meséket szeretem, amik reményt adnak, hogy a rossz dolgok mellett történnek jó dolgok is, és lehet a „vége jó”. Lehet barátot, segítséget találni, van értelme a küzdésnek, az elveszett lehetőségek után adódhatnak új lehetőségek, a bánatra jöhet öröm – a mesehősöknek is, és nekünk is.
hirdetésMióta foglalkozol az irodalommal, írással? Mi vonzott benne téged?
Könyvszerető családban nőttem fel, mindig nagyon sokat olvastam, így senki sem lepődött meg, hogy magyar szakos tanár lettem. Szerkesztőként mások írásait segítem minél érthetőbbé, hatásosabbá tenni, miközben igyekszem a szerzők mondanivalóját, jellegzetes stílusát, szóhasználatát megőrizni.
Melyik a kedvenc meséd, mesehősöd? Miért?
Az egyik kedvencem Rumini, Berg Judit mesefigurája. Ő egy kis egérfiú, akinek megvannak a maga hibái, de bármi is történjen, mindig kiáll a barátaiért, és feltalálja magát a legnehezebb helyzetekben is.
Miért tartod fontosnak ennek a mesekönyvnek a megszületését, kiadását?
Ez az időszak, amiben most élünk, nehéz a felnőtteknek, és nehéz a gyerekeknek is. Azt gondolom, hogy egy szépen megírt, lélekemelő történet meghallgatása kicsiknek és nagyoknak egyaránt segíthet egy kicsit jobban lenni, bizakodni.
***
Harmatiné Kunszabó Anna
Mit jelent számodra a meseíró pályázat mottója? “A mesék élni tanítanak”
Hatalmas élmény volt gyermekként, ahogyan a szüleim meséltek nekünk. Úgy mesélnek, ahogy élnek is. Színesen, vidáman, szívvel, lélekkel. Édesanyám minden szereplőnek más hangot kölcsönzött, édesapám hatalmas képzelete pedig szárnyalt az üveghegyeken is túl. Nem csak a történetek maguk tanítottak minket élni, hanem az a mód is, ahogy átadták nekünk őket. Akár egyetlen lázas gyereket dajkálva, fülbe súgva meséltek, akár hatalmas, közös nevetésekkel tarkított diafilmvetítés volt épp a program, a szabadság és a meséken keresztül elérhető “világból kiszaladás” élménye örökre az enyém maradt. Ez az elrugaszkodás segít új nézőpontból feldolgozni a valóságot. Ezt igyekszem én is továbbadni a gyermekeimnek.
Mióta foglalkozol az irodalommal, írással? Mi vonzott benne téged?
Amióta az eszemet tudom, foglalkoztat az irodalom, mélyen az identitásom részévé vált, hogy olvasok és írok. Négyévesen megkértem apukámat, hogy írja le a meséket, amiket kitaláltam. Ez az alkotókedv mindenféle életszakaszomban velem maradt. Édesapám mindig ellátott olyan olvasmányokkal, amik újabb távlatokat villantottak fel, ráadásul szülői elfogultságot meghazudtoló következetességgel kritizálta irományaimat. A ELTE magyar alapszakja után az irodalom- és kultúratudomány mesterszak elvégzésével köteleztem el magam emellett a gyermekkori szerelem mellett. Szövegírással és szerkesztéssel foglalkozom az egyetem óta, mikor pedig három csemetém mellett tudok, írok.
Melyik a kedvenc meséd, mesehősöd? Miért?
Nem tudok választani. Annyi különböző lelkiállapotban, élethelyzetben érintett már meg mese, hogy nehéz lenne egyetlen kedvencet kiemelni. Mostanság talán saját családunk a legfontosabb mesehős számomra, mivel esténként közönségkedvenc idehaza a magunkról rögtönzött történet. Ezt a műfajt mindannyian szeretjük, a gyerekek is kitalálnak részleteket, fordulatokat, az így születő meseélmények pedig remélem úgy kísérik majd őket felnőttként is, ahogyan engem saját gyermekkorom szárnyakat adó tapasztalatai.
***
Lábánné Hollai Katalin
Mit jelent számodra a meseíró pályázat mottója? “A mesék élni tanítanak”
A mesékben olyan alapigazságok, élmények vannak elrejtve, szépen becsomagolva, amelyekkel mindnyájan találkozunk életünk során. Ezeket a tapasztalatokat a meséken keresztül újra és újra átélve egészen el tudjuk mélyíteni. Fel tudjuk dolgozni a nehéz és fájdalmas témákat, a vidám és boldog helyzetekkel pedig észrevétlenül feltöltődünk. Azt hiszem, a mese korhatár nélküli műfaj, legfeljebb picit más keretbe foglaljuk ugyanazt az üzenetet egy kisgyermeknek és egy felnőttnek.
Mióta foglalkozol az irodalommal, írással? Mi vonzott benne téged?
Azt hiszem, az olvasással indult minden, majd nagyjából gimnazista koromban kezdtem írni is saját magam örömére. Később egyre jobban tudatosult bennem, hogy ez mennyire jó önkifejezési mód, élvezem és nem is csinálom rosszul. Mostanra pedig már kifejezetten képzem is magam. Nagyon szeretem, hogy az irodalom olyan világokba, olyan érzésekbe tud bevezetni, melyeket a “szürke hétköznapokban” talán meg sem látunk, át sem élünk.
Melyik a kedvenc meséd, mesehősöd? Miért?
Az egyik kedvenc mesém a Rigócsőr király (Grimm). Igazságosságról és irgalomról mesél, olyan szereplőkön keresztül, akik cseppet sem tökéletesek, mégis szerethetőek.
Miért tartod fontosnak ennek a mesekönyvnek a megszületését, kiadását?
A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, de talán ebben a háborúval, járvánnyal és mindenféle válságokkal terhelt időszakban kimondhatjuk, hogy igazán nagy szükség van a reményre. A mese hatékony segítség a feldolgozásban, és képes a legkisebbeknek is megnyugvást adni a zavaros helyzetekben.
***
Stibrányiné Harmati Dóra
Mit jelent számodra a meseíró pályázat mottója? “A mesék élni tanítanak”
A meséken keresztül a gyermekek fel tudják dolgozni a mindennapok eseményeit, megbirkóznak olyan nehéz helyzetekkel mint a gyász, kudarcok, igazságtalanságok. A mesék megtanítanak arra, hogy küzdeni, szeretni érdemes és nem mindig az egyenes út a legrövidebb.
Mióta foglalkozol az irodalommal, írással? Mi vonzott benne téged?
Az írás gyermekkorom óta az életem szerves része. A papírra vetett szó gyógyít, felszínre hozza a mélyen eltemetett feszültségeket, erre mindig számíthattam, ha tisztázni szerettem volna a gondolataimat. Egyetemista éveim során az ELTE magyar szakán is örömmel merültem el más írók világában, csodáltam stílusukat. A 777 blog egyik szerkesztőjeként évek óta foglalkozom szövegekkel, saját írásaim mellett mások szövegeit is gondozom.
Melyik a kedvenc meséd, mesehősöd? Miért?
A magyar népmesék örökre a kedvenceim maradnak. A furfangos szegény emberek és a bátor legkisebb gyermekek olyan hősök, akiknek bármikor izgatottan tudok szurkolni, miközben egy olyan élményben van részem, mely minden magyarral összeköt minket.
***
Véssey Miklós
Mit jelent számodra a meseíró pályázat mottója? “A mesék élni tanítanak”
Valami olyasmit, hogy jobban lehet kapaszkodni a szavakba, mint gondolnánk. Mindent történetként látunk, még a saját életünket is, ennek köszönhetően elemi erővel hatnak ránk. A mesék pedig lényegretörő, esszenciális történetek. A Biblia is tele van máig óriási hatást gyakorló, színigaz mesékkel.
Mióta foglalkozol az irodalommal, írással? Mi vonzott benne téged?
Körülbelül tíz éve teszek az írásba komolyabb energiát, kisebb-nagyobb szünetekkel persze. Az önkifejezés vágya hajt, és a mindennapi élet színfalai mögött megbúvó jelenségek felfedezése.
Melyik a kedvenc meséd, mesehősöd? Miért?
Lázár Ervin: Kaltzimnói Jeges Diderik. Mert nem csak humoros és szívszorító, de úgy mond valamit egy alapvető jelenségről, hogy egyszerre érthető gyerekeknek és felnőtteknek is.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás