Bár rengeteg keresztény szervezet segíti a hajléktalanokat, mégis sokszor keresztény körökben is nehezen tudunk viszonyulni hozzájuk. Pedig sokan keményen küzdenek, hogy kikerüljenek ebből a közegből, ami nem könnyű, de szerencsére vannak pozitív példák is. Balatoni Ágnes, a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének elnöke egy ilyen történetet osztott meg a Kemma.hu oldallal.
A hajléktalanok egyébként is kritikus létállapota jelen helyzetben még több kérdést felvet.
Miért van az, hogy a szegény családok, ahogy megkapják a fizetést, segélyt, vagy bármilyen jövedelmet, rögtön elköltik? Miért van olyan sokuknak hiper-szuper telefonja? Miért? Miért nem osztják be a pénzt?
Gyakran felmerülő kérdés ez. Hogyan van értelme, illetve van-e egyáltalán hosszú távú értelme, eredménye a segítségünknek? Most különösen is aktuális ez a kérdéskör, egyrészt a közbeszédben is előtérbe került az őket érintő új rendeletnek köszönhetően, másrészt a hidegebb évszakok beköszöntése miatt. Reméljük választ találtok néhány kérdésre a témát illetően ebben a cikkben, amely a Csak Egyet Szolgálattal való együttműködés jegyében született.
A nepszava.hu készített interjút Michels Antal józsefvárosi plébánossal, a “hajléktalanok papjával”, aki beszélt arról, mi maradt meg benne az egykori szakácsból, hogyan talált rá a dogmákon túli Istenre és miként igyekszik segíteni a bajba jutottakon.
Befejeződött az éjféli szentmise Teréz anya nővéreinek Tömő utcai kápolnájában. A mennyből alászálló szeretet hatalma — mint valami túl erős szesz — szinte fejbe kólintotta az együtt ünneplő népet, a negyven-ötven hajléktalan embert, akik az utolsó ének után sem mozdultak a zsúfolásig megtelt helyiségből. Csak ebből az aranyló álomból ne kelljen felébredni… Nem is kellett. Karácsony szelleme akkor sem illant el, amikor hamarosan kiderült, körülbelül egy tucat hajléktalan nőnek nem jut már hely a szálláson… A megoldás rögtön megérkezett: „Nálam a hittanteremben megalhatnak! Be is van fűtve!” – kiáltott bele a nagy tanácstalanságba a szent ruháitól épp megszabadult atya, kis nyolcadik kerületi plébániánk papja, ez a gyors észjárású, mindig tettre kész késő-negyvenes férfi (hívei szerint igazi szent).