Újra és újra, napról napra, jövök a kereszthez. A Te kereszted lábához. Itt kezdődik és itt ér véget minden. A világtörténelem legjelentősebb pillanata, és a valaha volt legnagyobb botrány: Az Isten halála. Ember által kivégezve.
Hogy lehet ez? Hogy történhetett meg? Hogy nem fordult ki a föld magából, amikor az Istenre kezet emeltek? Hogy nem hasadt ketté a kárpit helyett az egész világ, amikor az Isten meghalt? Hogy kelhetett fel szombaton ugyanúgy a nap? Hogy kelhetett fel másnap bárki, akinek a legkisebb része is volt abban, hogy az Istent kivégezték?
Hogy válhatott ez a történet megszokottá a fülünk és az értelmünk számára? Hogy olvashatjuk el úgy, hogy nem esünk zokogva térdre? Hová tűnt a fájdalom és a megrökönyödés, amit éreznünk kellene?
Mikor felejtettük el teljesen, hogy ki az Isten, és kik vagyunk mi?
Kunszabó Eszter
Még nem érkezett hozzászólás