Mit mond a kereszténység az eutanáziáról? Van-e a szenvedésnek értéke? És ha a szenvedő fél nem hisz a túlvilágban? Mit mondana egy pap Karsai Dánielnek? Erről beszélgettünk Tokodi László domonkos szerzetessel.
Interjú
Két éve indította útnak a Katolikus Szeretetszolgálat a uspace.hu ifjúsági oldalt, amelynek bemutatását ebben a cikkben olvashatjátok. A tavalyi év nagy újdonságaként berobbant a videós podcast műfaja is, Keresztes Ilona szerkesztő-riporter szervezésében. A médiában szerzett több évtizedes tapasztalattal és az ifjúság iránti lankadatlan elköteleződéssel érkező szakember olyan profi csapatot alakított ki, akik a beszélgetések során fel merik vállalni katolikus hitüket, dilemmáikat, útkereséseiket, esetlenségeiket is – mindezt kamaszos lendülettel, lazasággal és humorral. A sikeres első év összegzéséről kérdeztük Keresztes Ilonát.
Amennyire sikeres, olyannyira közvetlen ember Semsei Rudolf – mondhatnánk úgy is, hogy nagyon. A Budapest Party Service Kft., a VakVarjú étteremcsalád és a Dobay Cukrászda tulajdonosa, de ami ennél fontosabb a számára, hogy négygyermekes családapa, aki 22 éve él boldog házasságban. Üzletemberként érti és tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy egy vállalkozás sikeres legyen, de vajon átültethető-e az üzleti világ az Egyház gondolkodásába? Beszélgetés a népszámlálásról, kommunikációról, a keresztény vezető erényeiről, Gary Chapmanről, a gyermekek hitbeli neveléséről – és egy szóról, amely nagyon foglalkoztatja őt: a háláról.
Mélyinterjú Bellovics Gábor jezsuita atyával, a budapesti Jézus Szíve-templom segédlelkészével szentbeszédről, lelki kísérésről, egyházi zenéről. Arról, mi ad életet, és hogyan válik felnőtté egy pap. A Szív magazin interjúját szemlézzük, amelyet Martí Zoltán készített.
Két fontos apropója is volt annak, hogy a 777 interjút kért Mohos Gábor Esztergom-Budapesti segédpüspöktől, a Szent István Bazilika plébánosától: egyrészt interjúalanyunk nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját, másrészt a cikk megjelenésekor már Rómában képviseli a magyar katolikusokat a püspöki szinóduson. Beszélgetés a kerek születésnapról, Bazilikáról, társadalmi rálátásról, paphiányról – és a római szinódus legfontosabb kihívásairól.
A Külföldi Magyar Cserkészszövetsé keretein belül működő nyári ösztöndíjprogram során a magyarországi és határontúli magyar cserkészszövetségek néhány arra alkalmas tagja egy nyarat Észak-Amerikában tölthet, egyik felét szolgálattal, másikat turizmussal. Idén hárman jöttek: Fehér Lilla Martonosról (Vajdaság), Loósz Máté Pécsről és Döbörhegyi Mihály Budapestről. A hazautazásuk előtti utolsó közös programon, a clevelandi Cserkésznapon beszélgettünk velük.
Egy elhivatott, az emberi lét nehézségeit jól ismerő, alázatos és Istenben erősen bízó házaspárt ismerhettem meg Sándor Balázs és Gabriella személyében. 26 éve házasok, a teológián ismerkedtek meg, de kalandos volt az útjuk, mert Balázs először rakétamérnöknek készült Oroszországban. Aztán a történelem és Isten úgy rendezte, hogy mégis találkozzanak. A férj évekig börtönlelkészként szolgált a Kozma utcában, a feleség hittantanár – a diákok élettörténete sokszor ugyanúgy elkeserítő. Csak Istennel lehet bírni – mondják. Jelenleg Kisorosziban szolgálnak és vágyuk, hogy minél többeket bevonjanak Isten szeretetébe.
Miért dönt úgy egy 24 éves fiatal fiú, hogy szerzetesrendbe vonul? Hogyan tudott egyáltalán dönteni a különféle szerzetesrendek között? Milyen reakciókat kapott a szüleitől és barátaitól? Nem veti-e őt vissza az egyre jobban érzékelhető hivatáshiány? Bővíz Krisztiánnal hivatáskeresésének útjáról, Istennel való mély, bensőséges kapcsolatáról és az elcsendesedés fontosságáról beszélgettünk. Krisztián – aki jelenleg már Częstochowa közelében végzi egyéves novíciusképzését – arról is mesélt a 777-nek, hogyan látja a jövő Egyházát, és miért tud bizakodó maradni.
A clevelandi Pigniczky-Szentkirályi házaspárt, Esztert és Endrét sokan ismerik Észak-Amerikában; még olyanok is, akik nem cserkészkednek és nem néptáncolnak. Eszti testvére, Réka számtalan filmet készített az amerikai magyarokról, sokak számára onnan ismerős a Pigniczky név. Beszélgetés családról, nyelvekről, cserkészetről, néptáncról, és arról, hogy hol és kinek van nagyobb szüksége a magyarság és a hit őrzésére.
„A Tanya hatvanadik évfordulójára jöttünk össze ünnepelni, emlékezni és hálát adni az alapítóknak, akik létrehoztak mindent, amit ma élvezünk és értékelünk. Ma is szükségünk van egy helyre ahol összejöhetünk, ahol ápolhatjuk nemzeti hovatartozásunkat, hagyományainkat és szokásainkat. Szükségünk van egy helyre, ami igazán a mienk, ami pótolja az óhazát, és ami minden hozzánk jóindulattal közeledő honfitársunkat szívesen befogad. Ma is hiszünk azokban az elvekben, amelyre ez a szerveztet épült, és amihez továbbra is ragaszkodunk kell, hogy fennmaradjunk. A tagságnak azt kell nézni, mit tud adni a Magyar Tanyának, nem pedig azt, hogy lehet ezt a helyet kihasználni.” Így kezdődik Lengyel László beszéde, amely a hatvanadik évfordulót ünneplő eseményen hangzott el a Magyar Tanyán. Beszélgetés Lengyel Lászlóval, feleségével Marikával és lányukkal Emíilával.