Sok kegyelmet kaphatunk azáltal, ha a párunkkal együtt éljük meg a hitünket, de vajon a közös misére járáson és a közösen imádkozáson túl mit tehetünk még azért, hogy a párkapcsolatunk középpontjában ne mi, hanem Krisztus lehessen? Íme a mi tapasztalatunk!
Pár napja egy cikkben bemutattuk nektek, ki is az a Margaritha nővér, és hogy Isten erejéből milyen elképesztő gyógyulások történnek az ő lelkigyakorlatain. Marianna is csodát élt át tavaly májusban, mikor férje buzdítására jelentkezett az indiai szerzetesnővér által tartott lelki programra. Istent kereső emberként nem nagyobb csoda történt vele, mint hogy találkozott Jézussal.
„Jaj, hagyjad, csak szerelmes!” – valószínűleg találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló mondatokkal, melyekben pejoratív értelemben, bántóan hivatkozott valaki a szerelemre, úgy, mint egy megvetendő, bugyuta érzésre. Engem, mint hamarosan házasulandó fiatalt bánt ez a hozzáállás. Tényleg így kéne közelítenünk a szerelemhez, ami a mi tökéletes Istenünk alkotása?
Soha nem csináltunk még ilyet, de most ketten együtt írjuk ezt a cikket, Ági és Marci, hogy a történetünk által segítséget nyújtsunk nektek – és lehetőleg elkerüljétek azokat a hibákat, amiket mi elkövettünk. Bár a szakításunk nem jelentett végleges elválást, mert rövid szünet után folytattuk a kapcsolatunkat, mégis sok dolgot tanultunk ezáltal az igencsak fájdalmas, egyben új életet adó történés által. Most 14 dolgot osztunk meg veletek, amit vehettek jótanácsként, bízva abban, hogy hasznos lesz egyedülállók, kapcsolatban lévők és nemrég szakított párok számára, valamint olyanoknak is, akik a kapcsolat újrakezdésén gondolkodnak.
Az Ifjúsági Világtalálkozó során mindannyian más-más tapasztalatokkal gazdagodtunk, de lényegét tekintve mégis ugyanazt élhettük át másfélmillió fiatallal karöltve: megérintő találkozásokat és az Istenben való formálódást. A következő rövid történetekkel személyes gazdagodásom fontos szeleteit szeretném megosztani veletek.
Mindig hálásak vagyunk, amikor megosztjátok életetek történetét, tanúságtételét. Juhász Rita olvasónk két babát is elveszített, mindkettőt már a harmadik hónap után. Őszintén tárja az olvasók elé az ezzel járó fájdalmat, az Istenbe vetett bizalmat és azokat a segítő kezeket, akikre támaszkodhat férjével. Hiszünk abban, hogy írása sokak számára ad lelki és gyakorlati segítséget is.
A legtöbb tapasztalat, amit hallunk és olvasunk, mind befejezett sikertörténetek; valamikor a múltban játszódtak, és még ha akkor nem is értette az egyén, miért kell épp azon a dolgon keresztülmennie, idővel megvilágosodott. Az én történetem nem ilyen, vár még valamiféle feloldásra.
Az oldalunkat régebb követő olvasóink pontosan tudják, hogy mindig örömmel osztunk meg olyan írásokat, amelyeket Ti küldtök nekünk. Ezúttal Panykó Eszter tisztelt meg ezzel bennünket, aki élete legmélyebb húsvétját élte meg, majd két nappal később már elhunyt keresztapját gyászolta.
Mindig nagy örömmel osztjuk meg azokat az írásokat, amelyek a saját életetekről szólnak, és amelyek mindannyiunk számára elgondolkodtatóak, felemelőek. Névtelenségét kérő vendégszerzőnk élete akkor omlott össze, amikor édesapja bejelentette, hogy már nem szereti édesanyját. Nehéz volt, de mégis volt ereje erőt venni magán, és bízni abban, hogy érdemes pozitívan tekinteni a saját jövőjére. Az írás eredetileg a 20on.hu oldalán jelent meg.
Az elmúlt hetekben több tanúságtételt is olvashattatok a 777-en: mi magunk kértünk titeket az Instagram-oldalunkon, hogy írjátok meg nekünk életetek történetét, meséljétek el hogy hogyan próbáljátok megélni a mindennapokban a kereszténységeteket, mi az amiből erőt merítetek. Ezúttal egy 17 éves olvasónk személyes történetét osztjuk meg, aki – sajnos – névtelenül írt nekünk.