Gyermekre vágyva – az utolsó írás

  1. Gyermekre vágyva – egy nem létező gyermek levele
  2. Gyermekre vágyva – Ketten egyedül
  3. Gyermekre vágyva – Kitörni a falak közül
  4. Miért nem lehet (még) gyerekem – átok vagy bosszú lenne?
  5. Gyermekre vágyva – az apa küzdelme
  6. Gyermekre vágyva – a családtervezés
  7. Gyermekre vágyva – néhány fontos jó tanács
  8. Gyermekre vágyva – az utolsó írás

Az elmúlt hónapokban megosztottam veletek gyermekre várásunk történetét. Nem tudok happy end-ről beszámolni, úgy tűnik még mindig hosszú út áll előttünk. Mélyen hisszük férjemmel, hogy ennek az útnak értelme van, és Istennek célja van velünk és mindazzal a sok tapasztalattal is, amit eddig átéltünk. Mélyen a szívünkben meg vagyunk róla győződve, hogy Isten meg fog bennünket ajándékozni több gyermekkel is. Ahogy tizenhárom éves koromban a leendő férjemért, úgy most a leendő gyermekeinkért imádkozom.

A csend ereje

Az elmúlt néhány hónapban arra törekedtem, hogy kicsit több időt szánjak a csendre. Félretettem a telefonomat, kikapcsoltam a Netflixet, kiléptem instagramról és igyekeztem csak csendben lenni. Próbáltam minél többet imádkozni és figyelmen kívül hagyni azt a rengeteg dolgot, ami nap, mint nap eltereli az ember figyelmét.

Tősgyökeres katolikusként az egységről

Nyugodtan állíthatom, hogy anyatejjel szívtam magamba a katolikus hitet. A családomból sokan végeztek katolikus teológiát, hittant oktatnak és élő hitű közösségbe járnak, amiért nagyon hálás is vagyok. A nagymamám csecsemőkoromtól fogva vitt be napi szinten a hittanóráira és a templomba, így a szó szoros értelmében „belenőttem” a katolikusságba. Isten mindig is az életem része volt, de 15 éves voltam, amikor egy Istenélmény kapcsán „újjászülettem”, és újfajta kapcsolatom lett Jézussal. Azóta bármikor kérdeztem Istent, mindig megerősített abban, hogy nekem itt a helyem.

Imával nyert csaták

Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokszor süppedek a megszokottság mocsarába az imádsággal kapcsolatban. Elmondom a szokásos imákat, dicsőítem az Urat, kérek és hálát adok. Igyekszem munkába menet az üres, csendes és sötét utcán a figyelmemet rá fordítani, de gyakran elkalandoznak a gondolataim.

Felelősséggel a békéért

A villamoson sok mindent hall az ember. Még akkor is, ha a reggeli kókadozásban csupán csak a „túl sok ember, túlságosan is közel van hozzám” kellemetlen érzése jut el a tudatáig. Viszont többször ütötte már meg a fülem, hogy egyes társaink milyen fesztelenül tudnak beszélgetni például az észak-koreai konfliktus egyik lehetséges forgatókönyvéről. Eszerint nagyon jó lesz majd, és csak akkor oldódik meg a probléma, ha az amerikaiak majd odamennek és jól szétbombáznak mindent.

Jelként a médiában – tanúságtétel Szalókon

Nyáron meghívást kaptunk az Egerszalóki Ifjúsági Találkozóra, melyen a 777 blog küldetéséről, kereszténység és média kapcsolatáról, a megélt kegyelmekről is beszéltünk a találkozók történetének első kerekasztal-beszélgetésén.