„Isten a csend terében lakik bennünk. Mindnyájunkban vagy egy ilyen belső csöndes hely. Mi azonban többnyire nem vagyunk kapcsolatban vele. Túl sok gond és félelem halmozódott fel bennünk, és ezért nem érezzük ezt a csendes teret. De már az is segít másképp élnünk a világban, hogy tudjuk, bennünk van ez a hely.” Erről szól a Csendből bontakozó élet című könyv.
„A reformáció lenyűgöző kulturális hagyomány” – ezzel a gondolattal nyitotta meg Dr. Zsigmond Barna Pál, Újpest társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármestere azt az emlékülést, amelyet a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából szervezett az észak-pesti kerület.
Nem sokat váratott magára, gyorsan megérkezett az ősz! Újra iskola, vége a nyaralásoknak a munkahelyeken és az időjárás is jelzi, hogy a napos meleg időt egyre inkább felváltják az esős, borongós napok. Itt van pár tipp, hogy ne hasson rád ez negatívan!
Gyökössy Endre, református lelkész, pszichológus, nem mellesleg rendkívül termékeny egyházi író és költő, ezeket a gondolatokat írta az evangéliumi boldogmondások (Mt 5, 1-12) margójára.
Ha őszintén állunk Isten előtt, azzal teret engedünk számára, hogy még jobban felfedje magát előttünk.
Nem tagadhatjuk, hogy hatalmas tisztelői vagyunk F. M. Dosztojevszkijnek. Az alábbi gondolatmenet fantasztikus művéből, A Karamazov testvérekből származik.
Pontosan emlékszem arra, amikor az étkezőasztalnál lenézően kérdőre vontam a férjem – és én ezt a szívemben teljesen jogosnak véltem-, hogy mikor áll már a sarkára és lesz végre igazi férfi?
Ez a vers zenghet a lelkünk mélyén a kirándulások, zarándoklatok alkalmával is, csak esetleg nem tudjuk ilyen szépen megfogalmazni, mint Sík Sándor