2017. 11. 08.

Isten felé

Nemrégiben, kissé véletlenül, de egy öntöde múzeumba tévedtem – igen, van ilyen is! Mint azt tudjuk, az öntödében a fegyverek, ágyúk, és számtalan iparművészeti cikk mellett harangokat is öntöttek – persze léteztek speciálisan csak harangöntödék is. Viszont azt most tudtam meg, hogy egy időben rengeteg bronz keresztelő kutat is öntödékben készítettek el, hiszen a formájuk megegyezett a harangokéval, csak épp felfordítva. Ez elgondolkodtatott. Talán véletlenül alakult így, talán praktikus szempontból is. De mégis, milyen szép szimbólum!

A kisgyermek keresztelésekor lép be a kereszt(y)én(y) közösségbe. A templom is a közösség szimbóluma, ezért sok templomban a bejárat mellett található a keresztelőkút ma is. A harang pedig nem csak Isten dicsőségét hirdeti, hanem a lélekharangra is emlékeztet, amely akkor kondul meg, amikor valakinek földi útja véget ér, és visszatér Teremtőjéhez, belép dicsőségébe. A harang tehát a végső állomás jele is.

Milyen szép, hogy a fordított harang alakú keresztelő kútnál kezdődik meg az ember élete az Egyházban, és a “fordított keresztelőkút” alakú harang megkondulásával ér véget. Ahogyan a harang a templom tornyában van, a keresztelőkút pedig a bejáratnál, ez kifejez egy utat is: a földtől az égig, ahogyan egész életünk Isten felé tart.

Ez jusson eszünkbe, amikor egy keresztelőkutat vagy egy harangot meglátunk.

Gere Dömötör

Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás