Különleges levélváltás fültanúi lehettünk hétfő este a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Luther Márton Ferenc pápával diskurált Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének bemutatóján, melynek témáit Beer Miklós váci megyéspüspök Fabiny Tamás evangélikus püspökkel karöltve görgették tovább.
Napjaink szentjeit talán könnyebben érezzük magunkhoz közelinek, hiszen nagyon sokan közülünk akár személyesen is találkozhattak velük, és valóban rengeteg kép, videó született róluk. De ne feledjük el, hogy a régi idők szentjei, bár nem ücsörögtek soha villamoson és nem szereltek össze svéd bútorokat, ők is ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ugyanúgy fájt nekik, ha megbántották őket, ugyanúgy sajgott a tenyerük egy fárasztó munkanap után és biztos vagyok benne, hogy ők se mindig mosolyogva ébredtek hétfő (vagy vasárnap) reggelenként.
A Pure nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a tinédzser lányok nehéz, de nagyon fontos kérdéseire próbál választ adni. Önismeret, párkapcsolat, divat, kommunikáció, mindez pedig egy nagyon komoly lelkiséggel áthatva. A program vezetőjével, Kis Brigittával beszélgettünk értékekről, a mai tinédzser lányokról, valamint a keresztény nő „feladatáról.”
Bátor nők szólaltak fel nemrég Dublinban az Unbroken Ireland által szervezett „Megtörjük a csöndet: nők, akiket a nemi erőszak általi terhesség személyesen érintett” kezdeményezés részeként. Ír barátaim szomorúan számoltak be arról, hogy kétszer is meg kellett változtatniuk a rendezvény helyszínét, mivel a szállodák abortuszpárti tiltakozók nyomására elálltak a megállapodástól.
Pár napja mi is megosztottuk Szinetár Dóra és Makranczi Zalán megható közleményét, amiben a feltétel nélküli szülői szeretetről tesznek tanúságot, miután megszületett Down-szindrómás gyermekük. A közleményre nyílt levélellel reagált Kovács Katalin, egy szintén Down-kóros gyermeket nevelő anyuka.
Tom Uzhunnalil, szalézi szerzetes, jemeni fogsága és kiszabadulása után visszatér Indiába. A Fülöp-szigeteken pedig a dzsihadisták által elrabolt Teresito Soganub atya ismét aktív szolgálatra jelentkezik.
A párom, a barátnőm, a kedvesem, a szerelmem, az asszony, a feleségem, a babám, a nőm, a csajom, az a tyúk, az életem, anyukám, a nyuszikám, csatolmány… És még hosszan sorolhatnánk, hiszen csak a kreativitás szab határt annak, hogyan szólítják egymást az emberek egy párkapcsolatban. Vajon tudatosan használjuk ezeket a szavakat? Tudjuk milyen érzéseket közvetítünk a fenti szavakkal a számunkra oly’ kedves személy felé? Tudatában vagyunk annak, hogy ezek a szavak minket is minősítenek?