Sok remek szerzőt köszönthettünk már a 777 oldalán, de kétségkívül Szeghő Balázs története közülük is kiemelkedik: a 14 éves(!) fiatalember Erdélyből jelentkezett, hogy szeretne írásaival hozzájárulni küldetésünkhöz. Már azt is hatalmas dolognak tartjuk, hogy egy ilyen fiatal tinédzsernek komoly gondolatai vannak, nem beszélve arról hogy hitéről is örömmel tesz tanúságot a nyilvánosság előtt. Reméljük nagy példaképe lesz sokaknak!
Katolikusként mindig tartottam a pénteki húsböjtöt, ami nem is esett nehezemre mert simán előfordulnak máskor is olyan napok mikor nem eszem húst, valamint a hamvazószerdai és nagypénteki szigorúböjtöt is megtartottam amik viszont nehezen mentek, kedvem se volt hozzá, és soha nem értettem hogy mire jó.
Amint a babakocsi innenső oldalára kerülünk, a templomba járás is új, gyakorlatias feladatok megoldására sarkall. Ez a 4+1 szempont segíthet átgondolni, hogyan élheted meg szülőként is lelkileg a szentmisét.
Készülünk az Eucharisztikus kongresszusra, már külön imát is imádkozunk a mise végén. De mi is történt a mise vége előtt pár perccel? Megálltunk és találkoztunk valakivel vagy eldaráltuk a kérés-listát és azon gondolkodunk hogy mi is jön most mise után.
Meglehetősen kritikus írással ekézi a női magazinok nagy részét Kristen Clark: az amerikai írónak több könyve jelent meg, amelyek általában a szebbik nem képviselőihez szólnak. Mostani írását a BellaGirl Magazin publikálta.
Amikor még elkezdtem ezt az írást, nem gondoltam volna, hogy a Hodász András atya is fog írni ebben a témában, így viszont bátran képviselem én is a véleményemet. Igaz, úgy érzem, hogy mégis darázsfészekbe nyúlok, ha ezt a témát fel akarom hozni. De fontosnak érzem azt is, hogy beszéljünk róla, mert parányinak látszik az a felületet, ahol vallásosság és vallástalanság párbeszédet tudna folytatni.
Cikkek százai vagy talán ezrei szólnak az ima erejéről, az imádkozás módjairól, csodákról, amik ima hatására történtek. És tapasztaljuk a saját életünkben is: rövid fohász, reggeli/esti ima, imaböjtlánc, tized… . (Jó esetben) nagyon sokat imádkozunk.
Hát persze, hogy nem szó szerint értem. De azért elgondolkodtam rajta – és össze is írtam -, hogy hány kötődési pontot találok a Jóistennel, vagy milyen sok kifejezésmódja van a kapcsolatunknak. Arra jutottam, hogy az Istennél minden rólam szól…