Programajánló

Mit keres Isten a fesztiválon? – a KözösPont fesztivál misszióról

Ha a nagy nyári zenei fesztiválokra gondolunk, akkor elsőre talán nem az Isten-keresés jut az eszünkbe. A legtöbb fiatal – ha nem az összes – pont azért megy oda, hogy elfelejtsék a mindennapokat, elfelejtsék a problémákat, és kikapcsoljanak. Mégis, hogyan jöhet a képbe itt a misszió?

A Kezdetek

A kétezres évek legelejére már a nyarak állandó és ismert programjai voltak az olyan könnyűzenei fesztiválok, mint például a VOLT, az EFOTT vagy a Sziget. Bár én ekkor még nagyon fiatal voltam, mégis a családom alapvetően konzervatív közegében már hallottam ezekről az eseményekről. Pontosabban arról, hogy milyen veszélyesek és ördögiek. Őrjítő zene, drogok, szex, és minden, amit még el lehet képzelni. Igazi Szodoma. Ráadásul az egyházi iskolámban is feljött olykor témaként, milyen ördögi dolgok ezek a fesztiválok. Tavaly voltam életem első ilyen eseményén, az EFOTT-on, és nem pontosan ez fogadott engem, de erről majd később.

Időben visszatérve 2000 környékére, amikor az egyházak részéről nagy elutasítás érkezett ezekre a fesztiválokra, pár pap és lelkész elkezdett máshogy gondolkodni. A fesztiválokon napközben nincsen buli, hanem különféle kulturális és egyéb programok szórakoztatják az oda érkezett fiatalokat. Ezek a lelkipásztorok pedig arra gondoltak, hogy miért is ne beszélhetnének akár Istenről ezekkel a fiatalokkal ebben a holt időben? Bár nem sok reménnyel kecsegtetett ez a kezdeményezés, a nagyobb felekezetek (katolikusok, reformátusok és evangéikusok) mégis rábólintottak arra, hogy támogatásukkal elinduljon az Ökumenikus Ifjúsági Iroda által szervezett első KözösPont fesztiválmisszió. Akkor még csak a Szigeten állítottak sátrat, és kevés betérővel számoltak. Azonban már az első napon látniuk kellett, hogy az érdeklődés mégis óriási.

 

Színes társasággal, mégis egységben

Azóta már eltelt lassan húsz év, és a KözösPont évről évre újra megszervezi, immár több fesztiválra is misszióját. Fontos kiemelni, hogy itt a lelkészek és teológus hallgatók mellett többségben más helyen tanuló, vagy dolgozó fiatal önkéntessel együtt végezzük munkánkat. Katolikusok, reformátusok, és evangélikusok, együtt. Ez a missziós munka pedig a mi saját fiatalos hangnemünkben, kötetlen beszélgetések mellett folyik. Számos programmal várjuk a betérőket, melyek a „rajzol csokiért”-tól a kvíz-játékokon át a komoly lelki beszélgetésekig, sokféle módon eredményeznek párbeszédet vallásos és érdeklődő fiatalok között.

És igen, az utolsó pár mondatban már szándékosan váltottam személyesebb hangneműre a beszámolómat, hiszen tavaly én is eljuthattam az első “KP”-s (közöspontos) alkalmamra. Ez azért is volt érdekes nekem, mert soha nem voltam még könnyűzenei fesztiválon, így elsőként tapasztalhattam meg azt, hogy tényleg az történik-e ezeken, mint amivel riogatni szoktak. Bár nem akarom átugrani az élménybeszámolómat, de már előre kijelenthetem, hogy egy igazi lelki élményben volt részem. Már nem maga a zene és a fesztiválközeg miatt, de nem mellesleg kifejezetten normálisnak volt mondható, nekem legalábbis nem volt olyan élményem, mintha mindenki a drogokban fuldokolna.

Amit viszont napközben végezhettem, az a missziós munka, tényleg nagyszerű volt! Sok olyan emberrel beszélgethettem, akikben van egyfajta őszinte érdeklődés. Nem is alapvetően a kereszténységről érdeklődtek, vagy magáról Istenről (bár örömömre olyan is volt). Arra voltak sokan kíváncsiak, hogy hogyan lehet egyszerre hívőnek és normális, laza arcnak is lenni.

Mutassuk meg, Kiéi vagyunk!

Valahol azt érzem, hogy ez az az életöröm, amit az embereknek látniuk kéne rajtunk. Nagyon sok a sztereotípia a keresztényekkel szemben: hogy öregek vagyunk, unalmasak, szomorkodóak. Pedig mi is tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz. Kereszténynek lenni nagyon jó! Ezt éltem meg én is az első fesztiválmisszióm alkalmával, és erről is tehettem tanúságot sok barátommal és társammal együtt. Jézus Krisztus a világ minden tájára elküldte tanítványait, és ezzel elküldött minket is, hogy tehetségünkhöz mérten, ott tudjuk őt hirdetni, ahol nem hallhatnának róla. Talán indirekt módon, csak a saját életünkről tanúságot téve, esetleg akit jobban érdekel, annak közvetlenül beszélhetünk a kereszténységben megélt örömünkről.

Felkészülten a misszióban

Március első hétvégéjén vehettem részt, immár második alkalommal az évadnyitó első KP-s képzésemen, közel hetven fiatallal együtt, és jelentem, idén is nagy lendülettel és lelkesedéssel vághatunk neki ennek a munkának! Persze, ne legyünk naivak, egy fesztivál azért tele van veszélyekkel, amik elvehetik a figyelmünket a fontos dolgokról. De ezek a képzések arra is valóak, hogy elhivatottságunkban megerősödjünk, és így vehessünk részt ezen a szolgálaton. Ha netalán te is eljutnál egy ilyen fesztiválra, akkor keress fel minket, és garantálom, hogy a nagy forgatag közepette egy kis lelki élményben is lehet részed. 

Kiss Máté

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás