Mindenkivel előfordul, hogy lelkesedését veszti, a nehézségek elborítják és kilátástalannak látja a jövőt. Most olyan dicsőítő zenéket hoztunk, amik új lendülettel fognak feltölteni! Érdemes a szövegüket is figyelni.
Mindenki szeretetre vágyik. Mindenki szeretve akar lenni. Annyira egyértelmű és nyilvánvaló, hogy talán nem is keressük a miértjét, és sokan csak a világ hogyanjáért jutottak el a válaszadásban. Kapcsolatokon, embereken és tárgyakon keresztül érezzük meg, hogy szeretve és értékelve vagyunk.
Az orvosok is csodaként tartják számon Duhaj Ádám történetét: a 16 éves dabasi fiatal labdarúgó szívinfarktust kapott csapata egyik felkészülési mérkőzésén. Tizenegy (!) alkalommal kellett újraéleszteni, csapattársai az öltözőben együtt imádkoztak felépüléséért. Duhaj Ádámot három héttel az esetet követően kiengedték a kórházból, esete annyira rendkívüli hogy sajtótájékoztatót hívtak össze az orvosok.
Van egy sport, ami számomra mindennél jobb példa az Istennel való élet erejére. Már évekkel ezelőtt találtam rá a via ferratára, de csak nemrégiben döbbentem rá, Isten milyen csodálatosan mutatkozik be ezen a sporton keresztül. Kint a sziklán, ahol az erőm véges, és nincs más, ami megtarthat, csak egy vékony kötél.
Néhány napja már írtunk arról nektek (itt), hogy milyen emberléptékű tud lenni egy nagyböjti elhatározás, és mennyire fel lehet ajánlani mindennapos dolgokat is. Ma három gondolatot hoztunk nektek, amelyekkel talán érdemes ebben az időszakban élni.
Gyakran vagyok dühös Istenre. Eleinte azt gondoltam, valami nincs velem rendben, pedig a hitem és a szeretetem volt gyenge. Apránként, a Szentlélek segítségével megértettem, hogy az ima egy belső kiáltás, egy folyó, amely mélyen fakad belőlünk és nem lehet visszatartani.
A főapátválasztás után több mint egy hónappal Ferenc pápa áldását adta a pannonhalmi szerzetesközösség döntésére.
Kevés nemesebb és fontosabb szolgálatot tudunk elképzelni, mint az önkéntes beteglátogatók munkáját. Ők azok, akik sorra járják a magyar kórházakat, hogy beszélgessenek a betegekkel. Olyanokkal, akiket gyakran senki nem látogat meg, akik számára ezek az önkéntesek nemcsak a gyógyulás reményét jelentik, hanem a magány kínzó érzésének leküzdését is. Róluk készült egy megindító kisfilm, amely bemutatja szolgálatukat. Mi azzal szeretnénk meghálálni szolgálatukat, hogy minden elismerésünk mellett megosztjuk az alkotást!