Budapest közelében lévő kertvárosi házba lépek be megilletődötten. Rögtön három pici szempár néz rám kíváncsiskodva, miközben a háziasszony leírhatatlan energiával terel a nappaliba. A zsibongó gyerekek a galéria felé veszik az irányt, tekintetem a kanapé előtt lévő asztalra terelődik, ahol megszámlálhatatlanul sok kézzel írt levél és egy fénykép található. Barátságos, kifejezetten intelligens tekintetű férfi mosolyog rám a fotóról, mellette pedig igényes, szépen írt üzenetek százai. Börtönből írt levelek ezek, melyeknek írója jelen állás szerint élete végéig a rácsok mögött marad. „Életre ítélték”, ahogy a tényleges életfogytiglani büntetésüket töltő rabok szokták találóan mondani. De ez az élet mégis reményt és szeretetet kapott az elmúlt másfél évben: mindenki lemondott róla, kivéve egy családot, mely a Mécses Szeretetszolgálaton keresztül kezdett el levelezni vele.