Valóban hívő, vallásgyakorló vagyok – szögezte le a vasárnap.hu-nak adott interjújában Makai Viki, a közelmúltban edzés közben megtámadott futónő, akinek tanúságtételeiről rendszeresen beszámoltunk a 777-en is. Mint mondja, a veszély perceiben nem is tudott másra gondolni, csak Istenre.
A júniusban megrendezett első Máriabesnyői Mladifest nagysikerű zenekara, a libanoni Sancta Maria Choir vezetője, Jamil Toufic meghívására egy rövid libanoni látogatáson vehettem részt. Az országról nem sok ismeretem volt, tanulmányaimból azonban emlékeztem arra, hogy egykor a Közel–Kelet Svájcának nevezték, erős keresztény közössége pedig meghatározó politikai, gazdasági szerepet tölt be. Amit viszont megtapasztaltam, az elvarázsolt.
Gyönyörű, igazán értékes reklámfilmet készített a Gillette: a borotvagyártó cég: apa és fia különleges, szeretetteli kapcsolatát mutatja be.
A szent pápa legújabb magyarországi szobrát Pannonhalmán adták át, ahol maga is járt.
Egyik kedves olvasónk hívta fel a figyelmet Robert Waldinger nagyszerű előadására – érdekesség, hogy a 777 történetének egyik legelső cikkének is ez volt a témája: 2015-ben a TED közönsége előtt egy nagyon izgalmas kutatásról számolt be a pszichiáter. A Harvard munkatársai 75 éve vizsgálnak(!) embereket, hogy megtudják a boldog élet titkát. A válaszok egyértelműnek tűnnek, nem véletlen hogy 10 millió ember (!) nézte meg eddig a pszichiáter beszédét!
Izlandot sokat dicsérik a jó és olcsó állami egészségügyi rendszeréért. A szigetországban azonban önzőnek tartják azt az embert, aki úgy dönt, hogy megtartja Down szindrómás magzatát, elvéve a lehetőségeket az egészséges emberek elől. Az Aleteia cikke alapján és egy amerikai színésznő segélykiáltása nyomán mutatjuk be a helyzetet.
Nagyon sokféleképpen tudunk elveszteni valakit. Elfeledkezünk róla, összeveszünk vele, távol költözünk tőle, egyre kevesebbet beszélünk vele… Vagy, ami végleges és visszavonhatatlan, a halál is elválaszthat bennünket egy-egy szeretett személytől. Bár keresztényként erősen bízunk benne, hogy ő már jól van, nem szomorkodik, mi mégis fájdalmat érzünk és egyfajta űrt, ha rá gondolunk. Ha pedig igazán közel állt hozzánk az elvesztett személy, akkor eleinte alig telik el perc, hogy ne gondolnánk rá.
Amióta apuka lettem, minden egyes napon gyönyörködök a gyermekünkben és abban, mekkora csoda részesei lehetünk. Olyan ajándék, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak, de amely alig elképzelhető felelősséget ró ránk. Fantasztikus, hogy Isten engedi, hogy ilyen módon is részt vegyünk csodálatos tervében!