A Filozófia és Irodalom kurzus végén, amit én tartottam, arra kértem a diákjaimat, írjanak egy történetet egy filozófiai gondolatról. Megrázott a tény, hogy a történetek jó része kielégületlenségről és a telhetetlen jólét utáni végnélküli keresésről szóltak, a frusztrációról, hogy a beteljesülés iránti vágyakozásuk megválaszolatlanul maradásáról, egy valószerűtlen küldetésről, ami sohasem fejeződik be. Mindebből arra következtettem, hogy a tökéletlenség számukra probléma. A legtöbben mindig kitűzünk valamilyen célt, és nem nyugszunk, míg azt el nem érjük. Nagy kár, hogy ezek a célok olyanok, mint a szivárvány vége: lehetetlen őket megtalálni!