Bár a járványhelyzet nem könnyíti meg az olyan hagyományos önkéntes akció lebonyolítását sem, mint a három történelmi keresztény egyház szervezésében megvalósuló 72 óra kompromisszum nélkül program, de idén is rengetegen csatlakoztak az eseményhez. A csütörtöki megnyitó után pénteken már az ország több pontját ellepték a „72 órázók”.
Talán többen is elgondolkodtunk már azon, különösen a tavaszi nyilvános misék szüneteltetés következtében, hogy mennyire nem magától értetődő a szentáldozás lehetősége, és sokkal inkább meg kellene becsülnünk, mint eddig. De hogyan lehetne Őt úgy magunkhoz venni, hogy az méltó legyen Hozzá? Hogyan lehet úgy áldozni, hogy meglegyen a szépsége?
Gond-e, ha egyedülállóként hiányt érzek és ettől nem tekintem magam teljesnek? Az embernek társra van szüksége; de egy barát is elég, vagy fontos, hogy házastársunk legyen? Milyen társra van szükségünk? Olvasónk remek írását osztjuk meg ezekről a kérdéskörökről.
A hosszútávfutó Marios Giannakou élete versenyét teljesítette, amikor hétfőn felmászott az Olümposz csúcsára, hátán a halmozottan sérült Eleftheriával. Ezzel a fiatal lány életének legnagyobb álmát váltotta valóra.
A Szólj Be a Papnak! csapata ismét érdekes témát hozott fel. Ezúttal egy görögkatolikus papot, Laci atyát kérdezték arról, milyen is lesz az ember teste a feltámadás után.
Eltávolítják az ulmi evangélikus nagytemplom Betleheméből a „szerecsen király” szobrát. Az indoklás a figura „egyértelműen rasszista ábrázolása”.
Idén harmadszorra rendezik meg a katakombák napját, október 10-én szombaton. A különleges élményhez nem kell Rómába utaznunk, virtuálisan is betekintést nyerhetünk az őskeresztények életébe!
Biztos a te képzeletedet is megcsiklandozta már: milyen jó lenne hallani Istent! Olyan jó lenne, ha szemben állna velem és elmondaná, hogyan tovább! Akkor bizony azt csinálnám, amit mondana! De biztos vagy ebben?