Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Ha két hete feltették volna nekem a kérdést, hogy a ma élő csaknem nyolc milliárd ember közül kivel ülnék le legszívesebben négyszemközt beszélgetni, valószínűleg Johannes Hartl nevét mondtam volna. Tanításai, könyvei, sőt, zenéi sok-sok éve formálják nem csupán a lelki életemet, de az egész világnézetemet. A szívem majd kiugrott a helyéből örömében, amikor a NEK-re előadóként érkező Hartl elfogadta a felkérést, hogy interjút adjon a 777-nek!
Egy újabb szép tanúságtételt osztunk meg a ,,100 szóban a hitem” kezdeményezésünkre érkezett írások közül. Pongó Csilla gondolatait olvashatjátok.
Házasodni vagy nem házasodni? Úgy tűnik, még mindig ez a kérdés, holott a házasság intézménye ellen már hosszú évek óta folyik a kitartó lázítás. Véleményem szerint nem magával a házassággal van a probléma, ahogyan azt sokan állítják, hanem velünk, emberekkel.
Gyakran azt gondolhatjuk, hogy az együttérzés többnyire egy érzés, de ha azt nézzük, Jézus hogyan mutatott példát ebben, látjuk, hogy ez hogyan valósul meg cselekvésben, kielégítve a gyakorlati, szellemi és fizikai szükségleteket.
Bese Gergő atya elragadtatva írt blogbejegyzést a Hősök terén megrendezett nyitómiséről, amellyel hivatalosan is kezdetét vette az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Külön öröm számára, hogy éppen a mai napon iktatták be három település plébánosává a 777 csapatának oszlopos tagját.
Gyakran vannak világmegváltó gondolataim. Fiatal vagyok, lelkes és hát, talán kicsit naiv. Ötletek, reformok jutnak az eszembe, hogy az élet bizonyos területeit, jelenségeit miképp lehetne megváltoztatni, békét teremteni népcsoportok között, éhező afrikai gyerekeket menteni, hirdetni az Evangéliumot az életem árán is… aztán hazaérek, meglátom a lakótársaim koszos edényeit a mosogatóban, és azt gondolom: én ezt biztosan nem fogom elmosni!
Ötéves várakozás után ma veszi kezdetét Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Miközben az utóbbi napokban a keresztény – katolikus – körökben is inkább a sárdobálással voltak egyesek elfoglalva, inkább érdemes lenne az esemény igazi ,,sztárvendégére” figyelni. Mert ha így teszünk, mindannyian jól járunk.