Szemle

“Ugyanazzá váltam, mint akik engem támadtak” – egy korábbi drogfüggő fiatal őszinte vallomása

Megrázó őszinteséggel beszélt korábbi drogfüggőségéről és mélyrepüléséről Horváth Károly a közmédia református műsorában. A fiatalember harmadik terápiáján vesz részt, nagy álma, hogy egyszer ő maga tudjon majd segíteni azokon, akik hozzá hasonlóan kilátástalannak tűnő helyzetbe kerültek.

Horváth Károly nehéz gyermekkorának és szülei súlyos egészségügyi állapotának tudja be, hogy egy nehéz helyzetben a rossz megoldást választotta: drogfüggő lett, magatartása megváltozott, elnyomottból elnyomóvá változott. Többek között erről beszél őszintén és rendkívül tanulságosan a “Bizony, Isten” Youtube-csatornára feltöltött videóban, a beszélgetés legfontosabb gondolatait szemlézzük:

“Nagyon sok dolog megelőzte azt a folyamatot, amelynek végén bekerültem a drogterápiás otthonba. Édesapámról kiderült, hogy leukémiás, édesanyám pedig nagyon rossz egészségügyi állapotban van, szívritmuszavarral küszködik. Ezt nehezen tudtam feldolgozni – sőt, semennyire – a drog  viszont mindig “hálásan vígaszt nyújt”. Nagyon csúnya mélyrepülésen mentem keresztül, de 32 évesen úgy döntöttem, hogy változtatni fogok. Az első motivációm az volt, hogy édesapámmal minőségi időt tölthessek, a szüleimmel szeretném a kapcsolatomat rendezni.

Az elmúlt négy hónapban már tisztázódik bennem, hogy mit is szeretnék az életben.

Az iskolában alsó tagozatosként el voltam nyomva, mivel hátrányos helyzetű vagyok. Az öltözködésem miatt is támadtak, illetve dadogtam is, kirekesztve éreztem magam, folyamatosan piszkáltak. Volt egy fordulópont az életemben, amikor elégtételt vettem azokon az embereken, akiken akkor még azt hittem, hogy erre szükség volt. Ezt követően jött a drog is, ugyanazzá váltam, mint akik engem támadtak. Bántalmazottból bántalmazóvá váltam, akit sarokba szorítottak korábban és ezért később én is sarokba szorítottam másokat. Akkor éreztem magamat valakinek, ha félelmet láttam mások szemében. Ez már akkor alakult ki, amikor elkezdtem a drogokat használni.

Négy vagy öt éve megtértem, de később voltak mélypontjaim is az életben, amikor azt hittem, hogy Isten elfordult mellőlem. Sokáig Bibliát se tudtam kezembe fogni, gyomorgörcsöm volt, ha Isten nevét meghallottam. Nemrégiben ez teljesen megfordult, elkezdtem érezni a gondviselést.

Saját magamtól nem lettem volna arra képes, hogy ilyen elszántan vegyek részt a terápián.

Olyan gondviselést érzek, amelyet nagyon rég, a mindennapjaimban rengeteget ad, hogy nem vagyok egyedül. Soha.

A terápiám az őszinteségen alapul, céltudatosan és következetesen csinálom. Megjött a betegségtudatom, már tudom hogy voltam és honnan jövök, a mélypontok mélyen élnek bennem, elrettentő példaként. Folyamatosan tanulok saját magamtól. 

Szeretnék továbbtanulni, sokat gondolkodom hogy mi is szeretnék lenni. Leginkább vissza szeretnék menni az időben és az akkori önmagamon segíteni. Utat szeretnék mutatni a hátrányos helyzetű embereknek, hogy nem muszáj mindig arra menni, amerre legkönnyebb. Nagyon felráznám az akkori önmagamat és elmondanám hogy nem jó felé tartok. Ezt a jövőképet is Istennek tudom be, ez a kitartásom nem fog csillapodni, csak erősödni. Édesapámat is látom harcolni és küzdeni, ez is hatalmas erőt ad nekem. Látom magam előtt, hogy mit szeretnék és nem engedek belőle.”

A Magyarországi Református Egyház drogterápiás otthonát ide kattintva érheted el.

Borítókép - Fotó: Dreamstime

Még nem érkezett hozzászólás