Blog, Szilágyi Anna

Azért túléltük! – Facebook nélkül maradt a világ egy estére

Átlagos hétfő este lett volna, chatelgetésekkel, görgetéssel, böngészéssel, ám több mint öt órán keresztül teljesen leállt a Facebook, a Messenger, az Instagram és a WhatsApp szolgáltatás. Sokunk számára az ilyen helyzetek teszik nyilvánvalóvá, mennyire függünk az online világtól. Rendben van ez így?

„Te mivel töltötted az estéd így, hogy nem volt Facebook?” – a világméretű leállás utáni nap reggelén legalább öt hasonló című cikkel találkoztam. Érdekes belegondolni, mekkora fennakadást okoz öt óra Facebook- és Instagram-mentesség.

Olyannyira a napi rutinunk részévé vált ez az online „valóság”, mintha egy második életünk lenne ott. A barátainkkal való chatelések, a hírfolyam hosszabb-rövidebb ideg tartó görgetése, a Facebookról való tájékozódás mind-mind annyira bekúszott a napjainkba, hogy már kimondottan furcsa és ijesztő lehet ezek nélkül tölteni egy estét. Ami megdöbbentő.

Persze, ezek a platformok nemcsak a kikapcsolódásunkhoz, hanem a munkánkhoz, az alapvető tájékozódásunkhoz is kellhetnek – így eszem ágában sincs elítélni, akinek komoly fennakadást okozott a tegnap délutáni-esti leállás.

Őszintén szólva én megkönnyebbülést éreztem.

Végre néhány óra, amikor nem „kell” visszaírni senkinek azonnal, amikor úgymond legálisan tarthat egy lélegzetvételnyi szünetet a világ.

És mi történt ezalatt? Elárulom: semmi. Lehet, hogy sokaknak olyan érzése volt, mintha megállt volna az élet, de valójában ugyanúgy zajlott, mint mindig, annyi kivétellel, hogy most nem tudtuk egyből megírni, mit vacsorázunk, sem kiposztolni egy szelfit, sem végigpörgetni a sztorikat.

A „Te mivel töltötted az estéd?” című cikkekre sokféle hozzászólás érkezett. Van, aki kétségbeesve panaszolta, hogy hiába várt, nem mentek át az üzenetei Messengeren; van, aki egyből megkereste az alternatív lehetőségeket, mint a Twitter vagy a TikTok, és olyan is akadt, aki elmondása szerint ugyanazt tette, mint bármelyik este: olvasott. De a kedvencem egy férfi hozzászólása volt: „Beszélgettem a feleségemmel. Tök normális csajnak tűnt”. A hozzászólás majdnem ezer lájkot kapott. Szerintem azért, mert ez a fajta humor ráébreszt minket a szomorú valóságra:

a Facebookon kívül nagyon is van élet – csak néha megfeledkezünk róla.

De most egy pillanatra képzeljük el, mi lenne, ha az egész internet leállna? Ha nemcsak Facebook nem lenne, hanem YouTube és – most kapszkodjunk meg – Netflix sem? Semmilyen oldal nem töltene be, csak fehérség vagy Error felirat fogadna, bármit írunk be. Gyanítom, eléggé kétségbeesnénk. Hirtelen nem is tudnánk, mihez kapjunk. Gyorsan felhívnál valakit? Kivételesen a családoddal vacsoráznál, hogy együtt találjatok ki valamilyen áthidaló megoldást? Na és hány munkahely szűnne meg, ha ez hosszú ideig fennállna? Hány gyártósor állna le? Mi lenne az élelmiszerek szállításával? Be kell látnunk, internet nélkül ma már igencsak nehezen lenne elképzelhető az életünk. Mindenhez (is) kell. Viszont a döntés a kezünkben van, hogy mi használjuk az internetet, vagy az használ minket. 

Azt gondolom, hálásak lehetünk az ehhez hasonló rendkívüli eseményekért.

Mert ráébreszthetnek az igazán fontos dolgokra.

És tudod, mihez nem kell Wi-Fi sem? Az Istennel való beszélgetéshez. Ha tegnap nem is azzal kezdted, hogy imádkoztál, vagy felhívtad végre a nagyidat, vagy leültetek társasozni a családdal – attól ma vagy holnap még megteheted. Függetlenül attól, hogy működik-e a Facebook, vagy sem.

 

Borítókép - Fotó: Katarzyna Bialasiewicz | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás